Kiút a káoszból: hivatásos rendrakó

A megoldás: a hivatásos rendrakó – merthogy van ilyen –, aki nem takarít és nem lakberendez, hanem segít abban, hogyan lehet a legjobban megoldani az otthon és a munkahely szervezési és rendszerezési problémáit.

– Mindig nagyon érdekelt mások lakása, rögtön azon kezdtem el gondolkodni, hogy hogyan tudna még inkább megfelelni az ott lakók igényeinek – mondja Váraljai Emese, aki üzletszerű rendrakással foglalkozik. – Aztán Londonban láttam egy műsort, amit később itthon is vetítettek „Csak a rend kedvéért” címmel. Rögtön tudtam, hogy ezt kerestem. Arról szólt ugyanis, hogy a nagyon rendetlen angol otthonokat hogyan lehet újra működőképessé tenni.

Életünk során hihetetlen mennyiségű holmit vagyunk képesek felhalmozni. Gyűjtünk, mert kapaszkodókra van szükségünk a világban, és a dolgaink is ilyen kapaszkodók. Gyűjtünk, mert a tárgyak a gazdagságot jelképezik. Mert nem akarunk pazarolni és „hátha jó lesz még valamire!” felkiáltással elteszünk mindent, amire valószínűleg soha többé nem lesz szükségünk. Mert jó – vagy éppenséggel rossz – emlékeink fűződnek valamihez, és úgy érezzük, képtelenek vagyunk megszabadulni tőle.

A használati tárgyaknál könnyű a szelektálás, ha betartjuk az alapszabályt: ha évek óta elő sem vettünk valamit, azt nyugodtan kidobhatjuk vagy elajándékozhatjuk. A haszontalanságokkal már nehezebb a helyzet. Meg kell nézni, mi az, amit csak cipelünk magunkkal, de nem segíti az életünket.

– Létezik az a mennyiség, amit már nem lehet kezelni, és ezt belátják az emberek. Szeretnék megoldani a problémát, de egyedül nem megy. Gyakran az is elég, ha a hivatásos rendrakó ott áll mellettük, és hallgatja, figyeli őket. Lehet, hogy hihetetlennek tűnik, de néha meg sem kell szólalnom. Amíg elmondja az illető, hogy hogyan képzelte el a rendet, már ki is alakította. Észrevétlenül, saját maga.

Emese a hozzá fordulókra bízza, mennyit mutatnak meg a lakásból:
– Van, aki az íróasztalán szeretne rendet, más a konyhában vagy a hálószobában. Meghallgatom, hogy mit tartanak fontosnak az ott élők, hiszen nem magamhoz igazítom a rendet, hanem az ő számukra kell lakhatóbbá tenni a helyet, ehhez pedig ismerni kell a kuncsaftot.

A hivatásos rendrakót nem zavarja, ha kialakult dolgok között kell rendezkednie, hiszen kívülállóként könnyebb észrevenni a hibákat és az új lehetőségeket. Ő biztosan nem akarja csak azért az első polcra tenni a gyönyörű étkészletet, mert a nagymamától örökölte, hanem elteszi oda, ahol elfér. Ráadásul sok olyan ötlete van, amitől áttekinthetőbb vagy helytakarékosabb lesz egy szekrény vagy fiók.

Elsősorban a középkorúak halmoznak fel túl sok tárgyat, de a kisgyermekes családok előtt sem ismeretlen a probléma. Pár év múlva talán már nekik is természetes lesz, hogy ezt a segítséget is igénybe veszik életük zavartalan működéséhez.