Láncra verve

„Sok olyan problémáról ír, amit el is fogadok, de azt, amit a láncra vert kutyákról közölt, azt kifogásolom. Mi baja lehet annak a kutyának, amelyik rendesen enni-inni kap, a csavargástól védett, nincs kitéve semmilyen veszélynek? Azért, mert meg van kötve? Azért lehet őket szeretni! Nekünk, embereknek is megvan a saját korlátunk, még akkor is, ha nem vagyunk megkötve…”

„Már a napjára sem emlékszem, amikor ezt a láncot rám kötötték. Még gyerek voltam, amikor idehoztak, szép, takaros ház, nagy udvar; azt hittem, megtaláltam az új falkámat, akiket majd szerethetek. Mert az Ősi Törvény kimondja: a falkán kívül nincs élet. Ha a falka kitaszít – meghalsz. És százezer éve nekünk most már csak Ti, emberek vagytok a falka, végleg összekötöttük veletek sorsunkat. Ha eldobtok magatoktól, meghalunk. Az Ősi Törvény most már Rólatok szól. Föltétlen hűség a falka iránt – ehelyett: föltétlen hűség a családhoz. A falka védelme az életednél is fontosabb – ehelyett: a család védelme mindenekelőtt. Engedelmesség és tisztelet a vezérnek – ehelyett: engedelmesség és ragaszkodás a gazdához.

Erre készültem, ezt akartam adni, de a rám kötött lánc mindebben megakadályozott. Eleinte nyüszítettem, sírtam, aztán dühös lettem, mogorva, hogy aztán a múló évekkel belássam, nekem ez a sorsom. Egy lánc, a diófától a kutyaólig.

És nem tudják, hogy a kutya, akit engednek szeretni, naponta többször is elmondja emberének, hogy rajong érte, és hány ember van, akinek csak ez az egyetlen lehetősége arra, hogy szeretetet kapjon… És az évek múlnak, egyre csak múlnak. A tavasz hiába hoz új reményt, a nyár poros hősége kijózanít, az őszi eső csontig hatol és összeragasztja a bundád, a tél pedig fagyos és hideg. És a lánc is egyre csak koptatja a szőrt, és a néhány méteres dróton az út oly rövid.

Velem ez már így marad. Nem tudom, mit hoz a holnap. Talán majd egy új kutyát, ide, az én láncomra… Hát nem! Ha én már nem leszek, mondjátok meg a gazdáimnak, hogy a kutya, aki több tízezer éve társatok, már régen megérdemli, hogy ne haszonért, hanem csak úgy, barátságból tartsátok. Mert tartalmasabbá teszi az életedet, mert örömöt jelent, mert emlékeztet arra, hogy Te is a természet része vagy, mert a szeretet és a hűség négy lábon jár. És aki a kutyát ugatógépnek használja, s elzárva vagy ólban tartja, éppen ettől fosztja meg magát. A kutyád közelsége – nincs rá jobb szó – egyszerűen boldoggá tesz. Tehát ne legyen egyedül a kutyád, légy vele, és élj boldogan!”

Sajnálom, asszonyom, de azt hiszem, nem tudom, hogy mi baja lehet egy láncon tartott kutyának…