A jó vég több, mint kegyes halál

Bitó László orvosprofesszor, a népszerű író 1951-1953 között családjával kitelepítettként élt Jászkiséren, ezt követően munkaszolgálatos katonaként Komlóra került, ahol a bányában dolgozott. Első vázlatait, regényrészleteit ekkor vetette papírra.

Miután részt vett az 1956-os forradalomban, az Egyesült Államokba távozott, ahol az irodalmi szintű nyelvtudás hiányában az orvosi pályát választotta. Ösztöndíjasként tanulhatott a New York-i Columbia Egyetemen, tudását orvos-kutatóként kamatoztatta. Nevéhez fűződik az a gyógyszer, melynek segítségével műtéti beavatkozás nélkül megelőzhető, hogy a zöldhályog vakságot okozzon. A tizenöt évig tartó alapkutatás utolsó évében érezte úgy, mentálisan szüksége van arra, hogy ismét írni kezdjen.

Egyre gyakrabban látogatott Magyarországra, majd a kilencvenes években végleg hazatelepült. Két önéletrajzi kötet után bibliai indíttatású könyveket írt, s elkezdett foglalkozni a kegyes halál, az eutanázia témájával. Polcz Alaine-nel való barátsága nyomán közös könyvük is született. Bitó László megalkotta az eutélia fogalmát, mely a jó halállal szemben a jó véget jelenti, magába foglalja az elbúcsúzást, elengedést és az elfogadást is.

– Kétfajta halál van. A türelmetlen, amely életünk delén is ránk törhet, ám legyőzhető, s további évtizedek állhatnak előttünk. A türelmes halál pedig életünk végén vár ránk – vallja Bitó László. – Lényegesnek tartom, hogy bizonyos kor elérése után szóba hozzuk a témát. Hetvenötödik születésnapomon némi megdöbbenésre magam is arról beszéltem, hogy életünk utolsó szakaszának egyetlen nagy feladata – s ezzel foglalkozik az eutélia – emberhez méltón meghalni. Az emberek 70-80 százaléka az eutanázia mellett van, de ezt az orvos nem végezheti, mivel nem erre esküdött fel.

Ezért lennének fontosak az úgynevezett átsegítők, illetve az ilyen jellegű intézmények, a haldokló pedig önrendelkezési joga szerint kéne, hogy megválaszthassa: hospice ellátásban részesüljön a végső pillanatig, vagy kérhessük azt embertársainktól, hogy segítsenek meghalni. Az alternatívákon azért is gondolkozni kell, mert valamilyen segítségre mindenképpen szükség van. Ha minderről széles társadalmi vita bontakozna ki, az előrelépést jelenthetne a jogszabályok módosításában.

– A haldoklás a legjobbat és a legrosszabbat is kihozhatja az emberből, a megnyugvással fogadott halál, bár mostanság még kevesen gondolják így, szeretetélményt is adhat – fűzte hozzá az orvos-író.