A magunkfajtát szeretjük

Az emberek jelentős része annak segít nagyobb odaadással, olyannal barátkozik, aki hasonlít hozzá, aki mellett jól érzi magát, s viszonzást kap a szeretete – adták hírül a Padovai Egyetem kutaóii. Meglepő az a felfedezés – ami egyben a vizsgálat egyik állítása –, miszerint akkor is inkább annak a bajba jutottnak nyújtunk támogatást, aki hasonlít ránk, akinek az érzéseit empátiával tudjuk kezelni, ha ezzel egyidejűleg vérszerinti rokonaink is támogatásra szorulnának. Az utóbbit minden olyan megkérdezett személy állította, akinek a rokona – legyen az apa, anya, testvér – korábban már rosszindulatú, ártó szándékról tanúskodó cselekedetre ragadtatta magát.

Ha valaki később mégis bűntudatot érezne amiatt, hogy rokonai helyett valaki mást részesített előnyben, gondolkodjék el azon, mi okozta a múltban azt a negatív érzést, amiért a családtag a válaasztás során háttérbe szorult. Tisztázzuk: valódi sérelem történt-e, vagy csupán félreértés, düh, féltékenykedés, esetleg soha nem tisztázott konfliktus áll a háttérben.

A szakemberek szerint mindez nem jelenti azt, hogy ha választás előtt állunk, akkor magunkra kell erőltetetnünk az érzést, amivel képtelenek vagyunk azonosulni. Ez pedig nem jelent mást, minthogy a feltétel nélküli megfelelésre még rokonaink sem kényszeríthetnek. A mellé álljunk, annak segítsünk, azok társaságát keressük, akiknek a közelében erőt és szeretet érzünk. Aki másként tesz, többeknek is árthat, miküözben becsapja önmagát.