Amikor az egyik fél gazdagabb

Először is sokkal, de sokkal gazdagabbak, mint mi. Erre ugyan azt mondta a sógornőm, más anya örülne, hogy ilyen jól megy férjhez a lánya. Hát én meg nem örülök! Persze, minden ember egyenlő, de szerintem igaz a régi mondás: suba subához, guba gubához. Nem szül jó vért, ha az egyik család sokkal tehetősebb, mert azt hamar a szegényebb fél fejéhez vágják. És ez esetben a lányom kapja majd a megjegyzéseket.

Hogy miért vagyok ebben olyan biztos? Mert az eddigi két szülői találkozó elég kínosan zajlott le. Az első alkalommal a leendő nászasszonyom mindjárt firtatni kezdte, milyen esküvőt gondolunk, meg a lakás hogy legyen. Ők ugyanis vettek egy szép lakást Péternek, és úgy gondolják, hogy mi meg akkor vegyünk egy nyaralót. De nekünk még két kisebb gyerekünk van, nem telik rá. De ha telne, sem vennénk. A második találkozó az ő házukban zajlott, amit az asszony végighencegett, mindent megmutatott, a bőrgarnitúrától az utolsó nippig. Herendi porcelánnal meg ezüst evőeszközzel terített, és így tovább. Közben az apukák ezúttal is kedélyesen borozgattak. Hát ebbe a családba fog bekerülni az én Rékám… Amikor erről szóltam Rékának, a lányom azt felelte, nem a szülőkhöz megy hozzá. Mi a véleménye?

Üdvözlettel: Terézia

Kedves Terézia!
Lányának természetesen nincs igaza ebben, hiszen az ember egy házassággal felvállalja párjának a családját is. De azért mégis igaza van, hiszen még soha nem rettent vissza egy szerelmes sem attól, hogy hencegős volt az anyósa. Amúgy osztom azt a véleményét, hogy az az ideális, ha a házasulandók hasonló anyagi helyzetű, hasonló politikai nézetű és ideológiájú családokból, hasonló iskolázottságú szülőktől jönnek. De hát ez nagyon ritkán jön össze. (És persze ettől még nincs garancia a házasság sikerére.) S mint oly sok másban, ebben is tudni kell kompromisszumot kötni.

Levele alapján a leendő anyóstól talán valóban érkezhetnek majd megjegyzések. De egészen biztos ab¬¬ban, hogy jól értelmezte a viselkedését? Mert az is lehet, hogy azért terített herendivel és ezüsttel, hogy kimutassa megbecsülését a leendő nászék iránt, s ezért ünnepélyes fogadtatást rendezett. Nem biztos, hogy hencegésről volt szó, pláne megalázásról. Néha hajlamosak vagyunk saját szorongásunkat kivetíteni má­sok viselkedésére. Ne töprengjen ezen, legyen büszke a lányára, akit herendi nélkül is sikeresen felnevelt.

Üdvözlettel: Ujlaki Ágnes