Holtodiglan? Válásomiglan!

Hazánkban a válással végződő házasságok több mint negyedét annak 5-9. évében bontják fel, s majd ugyanennyi frigy fut zátonyra már az első négy évben. A tizedik és a huszadik évforduló között ritkább a kenyértörés, de a válások csaknem ötöde húsz év együttélés után következik be. A magyar nők átlagosan 38 éves korukban, a férfiak 41 éves korukban válnak el.

Földházi Erzsébet, a KSH Népességkutató Intézetének szociológusa szerint a válás a gyermek nélküli házasságokban a leggyakoribb, s a kétgyermekes, főként a 7 év alatti gyermekeket nevelő háztársak kapcsolata a legszilárdabb. A kétgyermekeseknél gyakrabban válnak el az egykét nevelő szülők, de a még kicsi utódokkal bajlódó nagycsaládokban is jelentős a különválás kockázata.

A házasságok több mint felét az érzelmi elhidegülés teszi tönkre. Az elváltak leggyakrabban a figyelmesség, a szeretet, a megértés hiányára panaszkodnak, s gyakran a beszélgetések hiányában látják a kapcsolat kudarcának okát. A beszélgetéseket nem csak a nők hiányolják: egy ausztrál felmérésben az elvált hölgyek 23 százaléka, a férfiaknak pedig több mint harmada −33 százaléka − gondolta úgy, hogy kommunikáció hiánya szerepet játszott házassága megromlásában.

Szintén gyakori, hogy a partner hűtlensége, illetve a harmadik fél megjelenése vet véget az együttélésnek. A hazai hűtlenkedőkről nincsenek pontos statisztikák, de egy amerikai felmérés szerint minden második házasságban előfordult már félrelépés. Az USA-ban egyébként a házasságtörés a leggyakoribb válóok, ott minden harmadik frigyet emiatt bontanak fel.

Más kutatások viszont kevésbé gyászos képet festenek. A Chicagói Egyetem felmérésében a férfiak negyede, míg a nők 17 százaléka vallotta be, hogy megcsalta már házastársát. A félrelépők általában a partnerükkel való összeveszés után omolnak egy harmadik karjaiba, de gyakran hivatkoznak a házaséletük szexuális sivárságára is.

A magyar nők válási toplistájában előkelő helyen szerepel a férj italozása, míg a férfiak inkább a családért végzett egyre több munkától való túlterheltségre panaszkodnak. Sok válásban játszanak szerepet az anyagiak is, amely egyébként szerte a világon gyakori vitatéma a házastársak között. Egy amerikai kutatás szerint a párok kilencven százaléka veszekedett már a pénz miatt, s 34 százalékuk az anyagiakat tartja házassága elsőszámú bajforrásának. A nemi szerepekkel kapcsolatos zavarok, illetve szexuális problémák, továbbá a partner családjával és a barátaival való problémák, valamint a háztartási teendők és a gyermeknevelés körüli nézeteltérések csak ezután következnek a „bűnlajstromon”.

Noha a válást elsősorban a nők kezdeményezik, a férfiak előbb teszik túl magukat rajta: tíz százalékuk már a válást követő évben új partnerre lel – ugyanez az arány a nők esetében alig öt százalék. De a későbbiekben is nagyobb arányban élnek új párkapcsolatban az urak, mint a hölgyek.

A szociológusok szerint a nyugat növekvő válási arányai mögött leginkább a társadalmi jólét és a nők anyagi függetlensége áll. Nem véletlen, hogy Európában éppen Finnországban, Belgiumban és Svédországban végződik a legtöbb házasság válással. Szintén rontja a házasságok túlélési esélyét a városiasodás, amely megnöveli az új kapcsolatok kialakításának esélyét, az individualizmus, a társadalmi értékváltozás – hazánkban a lakosság háromnegyede egyetért azzal, hogy a boldogtalan házasságokat fel kell bontani –, s a növekvő élettartam is, hiszen hosszabb ideig kell elviselniük a pároknak egymást az ásó, a kapa és a nagyharang előtt.