Mazda3 MPS: erős család

Erősnek kinéző autókat mindenki tud gyártani, de olyan csúcs-kompaktot, mint az MPS, már kevesen. Nem véletlenül ennyire szűk ez a piac, igazándiból csak a Volkswagen, a Renault és a Ford – és persze a Mazda – tud felmutatni valamit a 300 lóerőt ostromló izomkategóriában. Ez a teljesítmény már annyira brutális, hogy nem találok rá okot, minek legyen még 20-30 lóerővel több. Arról nem is beszélve, hogy elsőkerék-meghajtással már a sok beépített elektronika ellenére is a feszegetik az életveszély határát. Egy-egy erőteljes kigyorsításkor az MPS kormányába nagyon kell kapaszkodni, hogy tartani tudjuk az egyenest.

Kinézetre az MPS a kevésbé konzervatív vonalat képviseli, fekete színben is feltűnő, a motorház légbeömlője messziről mutatja, hogy nem egyszerű sufni-tuning jön szembe. Ha hátulról szemléljük, könnyebben elbizonytalanodunk: az átlátszó lámpabúrák már tavaly sem voltak divatosak, de azért az összhatás igényes, a kis szárny és az első lökhárító, na meg a felnik nagyon szépek, s az új egyen-Mazda szemek is tetszenek.

Belül a teljesen fekete belső lehet, hogy divatosnak számít, de kicsit lehangoló, pláne úgy, hogy az ablakok körbe mind meglehetősen szűkek. Egyébként ezt leszámítva nem rossz dolog a vezetőülésben ülni, japánosan minőségi a műszerfal, nagyon kényelmesek az ülések, de semmi különös. Nem érezni, hogy ez nem az 1,6-os Mazda3-as, egyedül a két körműszer közötti turbónyomásmérő jelzi, hogy valamire készülhetünk. Van színes navigáció is, de kicsi a kijelző, időnként nehéz kibogarászni, merre is járunk.

Városban kifejezetten frusztráló élmény az MPS. Mint a láncra vert Overdose, úgy durrog a motor és szenved a lépésben haladó forgalomban. Arról nem is beszélve, hogy ilyenkor 18-20 litert kér százon a 98-as benzinből, ami barátok között is 360-nál kezdődik. Ahogy kiérünk a dugókból, parancsunkra megvadul és észveszejtő száguldásba kezd: alig hat másodperc alatt van százon. Az élményhez nekem nagyon hiányozna a betonkemény futómű és egy bármilyen hangú kipufogó, mert ami most van rajta, az olyan mintha nem lenne. Vajon elfelejtkeztek róla a mérnökök? Vagy a tipikus MPS vevő nem szeretne hangorkánt? A futómű kényelmesebb és puhább, mint a vetélytársaké, igazából sokkal alkalmasabb a mindennapi életre, de versenypályán már inkább hátrány. Az erőgép egyébként az előző MPS-ből megismert 2.3 literes turbómotor enyhén módosított változata: 260 lóerőt tud, ennek megfelelően bármilyen fokozatban bármilyen fordulatszámnál könnyedén gyorsul.

Az MPS kicsivel kerül többe, mint 8 millió forint (ebben minden létező extra benne van, ami alapáron jár hozzá), ugyanakkor egymillióval kevesebbe, mint a konkurensek. Igaz persze, hogy nem olyan erős és nem olyan különleges, mint azok. A kategória királya továbbra is a Focus RS, de a mindennapokban sokkal jobban használható az MPS – persze a magas benzinköltséget nem szabad említés nélkül hagyni. Ha a két gyerek mellé szeretne valamit apa, amivel tud autózni egy rendeset is, nincs baj: befér a gyerekülés, a babakocsi,is. Amennyiben nem kell mindennap kompromisszumokat kötni, akkor messze a legjobb az MPS. Viszont brutalitásban, nyers erőben nem tud versenyre kelni kihívóival, ezért fel kell tennünk a kérdést: van-e értelme egy 260 lóerős családi autónak? A Mazda szerint van – mi azért kérnénk egy kis gondolkodási időt...

Bármelyik képre kattitntva megnyílik a képgalériánk!