Kötelező passzívház: mit mond a szakértő?

Az Európai Unióban elfogadott és összes tagállamára érvényes megállapodásról már volt szó korábbi cikkünkben, ám több kérdés is nyitva maradt. Sariri-Baffia Enikőt, az Energie Planer Team építészét kérdeztük.

– Miért írja elő az unió az új épületek passzívház technológiával történő megépítését?
– Hosszú távon nem lesz az emberiségnek más választása: vagy megfékezi a klímaváltozást, vagy tönkreteszi bolygόnk élhető felületét. A klímaváltozásnak – természeti katasztrόfák formájában – már így is megfizethetetlen az ára. Tehát nem politikai érdekekről van szó, hanem Földünk megóvásáról. Emellett az energiafelhasználás minimalizálása és a hatékonyság növelése hamar megtérül, így a beruházó is jól jár.

– Egy passzívház megépítése nagyobb befektetést kíván: elég csak a magas anyagköltségekre gondolni.
– A passzívházak és az energiatakarékos felújítások többletköltségei egyértelműen megtérülnek. Ez a technológia – vagyis a vastag szigetelés, a háromrétegű ablakok, légtömör nyílászárók, a szellőztető berendezés, napkollektorok, valamint napelemek – valóban plusz költségeket jelentenek, ám együttesen a fűtési költségek nullára redukálását eredményezik. Emellett a passzívház tulajdonosa maga termeli meg az áramot és melegíti fel a vizet. A beruházási költségek pedig hosszú távon csökkennek – mihelyst nagy választékban állnak rendelkezésre a szükséges termékek a piacon.

– Számíthat a passzívházat építeni kívánó magánszemély vagy cég állami hozzájárulásra?
– A termékek mai árát figyelembe véve az építkezés még nem megy támogatás nélkül. Az állam az energiahatékonyság növelésével együtt járό beruházásokat olcsό kamatok, közvetlen hozzájárulás és pályázati kiírások révén támogatja. Az állam egyik legjelentősebb feladata az anyagi források begyűjtése és értelmes elosztása. Németországban akinek volt lehetősége és megfelelő dőlésszögű háztetője, az befektetett: megvette és felszereltette a napkollektort. Akinek nem volt erre lehetősége, kötelezték saját áramdíjának egy csekélyebb összegét a befektetők kasszájába juttatni. Az eredmény: egy évtized leforgása alatt sikerült jelentősen kiépíteniük a megújulό áramtermelést.

– Ez miért éri meg az államnak?
– Egyrészről minden országnak érdeke a környezetben felmerülő problémák kezelése, másrészről azonnal visszajön az építőanyagra, a berendezésekre kirótt adó, illetve a munkabér után befizetett közteher és a szociális hozzájárulás bőségesen fedezi a kiadásokat.

– A felújításokkal kapcsolatban milyen előírást tartalmaz a szabvány?
– Nem tartalmaz semmilyen előírást, de ha felújításba kezdünk, érdemes átgondolni néhány dolgot. A meglévő, jό állapotú épületelemek utόlagos szigetelésének akkor van értelme, ha maga a szigetelőanyag 25-30 cm vastagságú. Minden olyan szigetelés, ami ennél kevesebb, hosszú távon anyagi veszteséggel jár. Egy 8 cm-es szigetelés például nem térül meg, sőt további szigetelésre lesz szükség. Minden egyes felújítás alkalmával ismételten fennáll a munka, az állványozás, a vakolat és a tetőcserép költsége. Nem érdemes ezekért csupán egyszer fizetni?

– Ön szerint elegendő lesz Magyarországon 8, illetve 10 év átfutási idő a rendelet megvalósításához?
– Sok mindentől függ, leginkább a gazdaságpolitikai sikerektől, illetve ezek elmaradásátόl. A közszféra esetében nincs kétségem: egy minisztériumi épület akkora összegbe kerül, hogy a passzívház standard többletköltsége eltörpül emellett. Fontos, hogy az állam fokozatosan tegyen lépéseket az uniós szabvány teljesítéséhez.