Beborult az ököruszály

Hogy tetszik gondolni, hogy elsüllyed? Ennek lelke van! – kéri ki magának még a feltételezést is a felsőtárkányi tó partján az úszásra alkalmatlan tárgyak világbajnokságának egyik jeles csapata, az Ököruszály. Az egri férfiak – katonák, rendőrök – egy ajtólapra és több pillepalackra alapozták a ladikgyártást. Ám akadtak a mezőnyben ennél komolyabb „óceánjárók”.

– Legalább két hete nem tudok beállni a kocsival az udvarba, mert a két ötödikes gyerek ott kopácsolt a hajón – mondja inkább büszkén, mint mérgesen egy apa, akinek idősebb fia és cimborája a portán fellelhető összes raklapot, hulladékdeszkát és vizeskannát elorozta a megálmodott vízi járműhöz. Nem csoda hát, hogy a csapat harmadik tagja, a hétéves Pelyhe Gábor olyan büszkén ült a taton.

– Próbáltuk bebizonyítani, hogy nemcsak zsíros pályázatok jóvoltából lehet valami jó murit csinálni, hanem közösségi összefogásból is. A mosoly nem kerül semmibe – magyarázza Nagy Róbert. Ő a vízi őrület ötletgazdája, akit zenészként és lovas emberként is ismernek az Eger melletti településen. Lobogó fehér gatyájában a „tárkányi vízibetyárok” csapatát erősítette a népes nézősereget vonzó versenyen.

A vízi „világbajnokságot” meghirdetők maguk is meglepődtek, mikor özönleni kezdtek a jelentkezők, tudom meg Rakusz Mártától, aki a helyi közművelődés motorja a 3600 lelkes – és valóban lelkes, valamint a betelepülőktől fiatalos – faluban. Azt már sokan tapasztalták, hogy a hagyományos – idén szeptember 18–19-re tervezett – rétesfesztiválon ott segédkezik a Bükk nyugati kapujában fekvő község színe-java, de arról nem is álmodtak, hogy egy ilyen őrületre 18 csapat nevez. Úgy látszik, az emberek már itt is belefáradtak abba, hogy üljenek otthon gondterhelten és a törlesztőrészleteiken töprengjenek.

– Bocs, anya, a tepsiért, bocs, apa, a szerszámospolcért – üzente haza Szabó Gábor, aki a barátnőjével és húgával egy rohamcsiga nevezetű eszközt fabrikált. Állítólag a szülők kicsit morogtak, mikor kölcsönvették hozzá a kerti hinta tetejét, de amikor a fiatalok Frédi- és Béni-jelmezt varrtak a párnahuzatokból, már csak fáradtan legyintettek.

Nem lett volna becsületes, ha az amatőrök mezőnyében olyan vérprofi is rajthoz áll, mint a rockzene sámánja, Waszlavik Gazember László. Hófehér „teknőcében” végig ott lebegett a tó vizén, és helyi ihletésű népdalokkal szórakoztatta a nagyérdeműt. Úgymint: „A tárkányi halastóban két nagy béka hertelenkedik. Oszt hun beugrik, hun meg ki.” Mi szerencsére még a szárazföldön csíptük el.

– Másfél év munkám van ebben a kétéltűben. Ezzel már át tudok kelni száraz lábbal a Dunán, s könnyedén eljutok Feri bácsi sörözőjéig teázni – árulja el a zenész, akinek segítségére volt, hogy hajdan műszaki egyetemen szerzett diplomát. A Fábry Sándor műsorában is bemutatott teknőcről megtudjuk, hogy születését komoly elméleti kutatómunka előzte meg, hiszen egy véletlenül talált szörfdeszka, 3-4 kiszuperált bicikli, valamint két Wartburg ablakemelő csak úgy magától nem állna össze kétéltű járművé. A feltalálói buzgalomnak köszönhetően azonban összeállt. Ráadásul a lábbal hajtós teknőc tökéletesen környezetkímélő. Sőt, Waszlavik megsúgja, hogy már a fejlesztésén töpreng. Ha rákötne egy kellően nagy léggömböt, arra is volna esély, hogy a levegőbe is emelkedjen.

Ám pásztázzuk tovább a mezőnyt! Egyesek a találékonyságra, mások a nyers erőre esküdtek a tavi csatában.

„Csak elsők lehetünk, ugyanis az összes ellenfelünket lelocsoljuk” – állította a Sufni Tuning névre keresztelt csapat vezére, Süni, alias Bajzát Gábor. S valóban, le se tagadhatták volna, hogy hajójuk építésénél egy rekesz sörrel indítottak. Viszont beszereztek egy kármentő szivattyút, s egész addig mindenkit megtámadtak a vízsugárral, míg a népharag ki nem parancsolta őket a tóból. Az igazán elszánt harcosokat azonban hiába lődözték, ugyanis a vízágyúzás ellenére csak taposták jó rabszolga módjára a hatalmas vízikereket, amihez egy fürdőkád is csatlakozott. Ők voltak Pozsonyi Zsolt római szekerének „gályarabjai”, akik végül meg is nyerték a döntőt. Az egyik csapat viszont csúf kudarcot vallott, hiszen hajójukat már a startnál elnyelték a habok.

– A miénknél úszásra alkalmatlanabb jármű bizonyosan nem volt. Borulás után rögtön süllyedt is – bizonygatták az Ököruszály tagjai, miután kikászálódtak a tóból. S valóban! Méltán áhítoztak a világbajnoki címre: napnál világosabb, hogy az ő lélekvesztőjük felelt meg leginkább a versenykiírásnak...