Kézzel-lábbal, konyhanyelven

Németnyelv-tudással rendelkező munkavállalókat keresünk osztrák munkára az építőiparba; szakmai tapasztalat, végzettség nem szükséges – hasonló hirdetések tucatjait olvashatjuk a világhálón, s egyre inkább úgy tűnik, a nyelvismeret még egy szakmánál is többet érhet. A kínálat igen színes: Hollandiába például henteseket várnak, persze olyanokat, akik bírják az angol nyelvet. A gipszkartonos szakma is csak a német nyelv ismeretével együtt nyerő. Angliába idősgondozónak, ápolónak szegődhetnek a nők, de a hirdetők előre kikötik: „Kérjük, gyenge nyelvtudással ne jelentkezzen!”

Sokan akkor kapnak észbe, hogy az idegen nyelvek nélkül nem boldogulnak, amikor külföldi munkára szegődnének, vagy például egy szakmai konferencián nem tudják követni az angol nyelvű előadásokat – tudjuk meg egy nyelvoktatással is foglalkozó egri közhasznú egyesület nyelvtanárától, Erdei Katalintól. Az LGW Egyesület óráin nemcsak diákok próbálnak elmélyedni az idegen nyelvben, de beiratkoznak olyan felnőttek is, akik nem akarnak beletörődni, hogy a tudásuk megkopott, és csak küszködnek a beszéddel. Akad a diákok között például nyugdíjas főorvos, aki Angliában készül állást vállalni. Egy angol gyorsétteremben szorgoskodó magyar asszony viszont az itthon töltött szabadságát használta fel egy gyorstalpaló nyelvi kurzusra. Megelégelte ugyanis, hogy odakinn nem ragad rá az angol, hiszen a konyhán csak lengyelek és távol-keletiek közt forog. Így esélye sem volt rá, hogy egy komolyabb állást kapjon, mondjuk, pincérnő lehessen, hiszen ahhoz nyelvtudás szükséges.

Az egyesület alapítói, Erdei Katalin és Fehér L. Géza maguk is több évet töltöttek Belfastban, ahol egy idősek otthonában helyezkedtek el. Így jól tudják, milyen fontos, hogy a nyelvtudás a mindennapi élet praktikus igényeihez igazodjon. Az elvont párbeszédek biflázásánál sokszor fontosabb, hogy az ember tudjon kérni angolul egy pohár vizet. A nyelvtanárnő szerint sokszor a magyaros lemondás és beletörődés az oka, hogy eleve kudarcra ítéljük ismerkedésünket az idegen nyelvvel. Magyar sajátosság, hogy begörcsölünk, így még azt sem tudjuk szavakba önteni a másik nyelven, amit pedig már tudunk. A másik probléma, hogy akadnak olyan fiatalok, akik még abban a tévhitben élnek, hogy nekik semmi szükségük a nyelvtudásra. Így kényszerből ugyan eljárnak az órákra, hiszen nem kaphatnak diplomát a nyelvvizsga-bizonyítvány hiányában, ám a valódi késztetés hiányzik belőlük.

Nyilván minél idősebb valaki, annál nehezebben veszi rá magát arra, hogy nyelvtant és szavakat biflázzon. Ezért is hirdették meg Egerben a családi angolórákat, hátha a gyerkőcök kedvéért a szülők is kedvet kapnak a leckékhez, és jó móka lehet, ha otthon mindannyian együtt gyakorolnak.

Ezúttal végre a csemete nyaggathatja a szülőt, nehogy a felnőtt elsumákolja a házi feladatot.