Második lehetőség

Tavasszal múlt egy éve, hogy egy kora reggel, minden előzmény nélkül a férjem rosszul lett. Gyorsan jött az orvos, mentők, s a kórházban tudtam meg, hogy műteni kell. A műtét után még tudtam vele beszélni, de aztán már nem tért magához. Hetekig jártam hozzá, ültem az ágya mellett tehetetlenül. Két hónap múlva temettük el. Idősebb fiam volt segítségemre és az orvos, aki műtötte. Átjárt a másik osztályról, velem is beszélgetett. Meglepett, hogy a temetésre is eljött, részvétet nyilvánított, majd elment. Én a hirtelen rám szakadt fájdalomtól és magánytól összeroppantam, hiszen negyven évig éltünk együtt, csendes meghittségben. Már ősz volt, mire úgy-ahogy talpra álltam. Sokszor kimentem a hétvégi házunkba, az erdő, a közeli tó gyógyította a lelkemet.

Egy nap a virágaim mellett megállt egy kocsi, és az orvos szállt ki belőle. „Bemehetek? A fia igazított el”, mondta csendesen. Láttam, fáradt, az arca nyúzott. Behívtam és nemsokára már jóízűen ette a frissen főzött lecsómat. Mire a kávét vittem, a nyugágyban elaludt. Majd sétáltunk egy nagyot és megnéztük a naplementét. „Szép itt”, mondta, „eljöhetek máskor is?” Semmit sem tudtam róla, csak azt, hogy jó orvos.

Láttam, fiatalabb nálam, de tetszett a komolysága meg a hirtelen jókedve is. Úgy döntöttem, ha jönni akar, hát hadd jöjjön. Kisegít a fásultságból, fájdalomból. A hétvégi ház azóta kettőnk otthona.
A fiaim tudnak róla, idősebb fiam ismeri és szereti. Nem tudom, meddig tart, de most már csak attól félek, hogy ha vége lesz, az fájni fog.

Üdvözlettel: Magdaléna

Kedves Magdaléna!
Kezdem az utolsó mondatával. Minden szerelemben ott van a vég lehetősége. Persze, hogy fél tőle, de nem kell erre gondolni. Aki fél az élettől, az nem él igazán. Ez a szerelemre is igaz. Nem tudok többet a kapcsolatukról, mint amennyit fentebb idéztem leveléből, de annak alapján azt gondolom, ne szőjön hosszú távú terveket, élvezze a napot, az órát, a percet. Önnek, már nem fiatalon, váratlanul megadatott egy szép kapcsolat annak sejthető korlátaival együtt. Ne kívánjon többet, mint ami megvalósulhat, érje be azzal, ami van. Csendes boldogságával senkit sem zavar, sem családját, sem férje emlékét. Adja át magát az érzésnek. De nyugodtan nézzen szembe a jövővel is, és akkor nem fogja csalódás érni. Akinek megvan a lelki békéje, annak mindene megvan. Sok szerencsét kívánok mindehhez.

Üdvözlettel: Ujlaki Ágnes