Volkswagen Transporter: a meglepetés elmarad

Apró módosításokkal, de a Volkswagen T5 is megkapta az aktuális népautós formai jegyeket – ám ezt csupán a legmegátalkodottabb haszongépjármű-imádók veszik észre. Apropó, van ilyen egyáltalán? Ezért a formáért igazán rajongani nem lehet: nagy doboz modern arccal és fejemnyi Volkswagen-emblémával, amit rendesen meg is kell fizetnünk – de erről majd később. Van egyébként kétféle tengelytáv és háromféle tetőváltozat; a mienk a legszimplább dobozos verzió volt, minimális extrafelszereltséggel.

A mostani divatnak megfelelően belül személyautós, de a kemény műanyagokról és a kormány dőlésszögéről rögtön látjuk, hogy nem családi autóról beszélünk. A konkurenciához képest rendkívül igényesek a fehéren világító műszerek; a középkonzol pedig annyira egyértelmű, hogy tanítani kéne. A jobboldali duplaülés feláras, de hasznos extra, s a magasra tett váltó miatt a középen ülő sem akadályozza a sofőrt. A támla nem igazán dönthető, ezért átlagos magassággal már nem biztos, hogy mindenkinek kényelmesek az ülések –c serébe a vezetőnek két lehajtható kartámla is jár.

Minden ilyen autóból hiányolom – akár az utasfülkében, akár a csomagtérben – azt a zárható rekeszt, ahová kabátot, táskát lehet tenni úgy, hogy nem veszi észre egyből a potenciális tolvaj. A „doboz” tudja, amit kell: hátulról és oldalról is pakolható, a 250x150-es raktér csaknem 6 köbméternyi cuccot képes elnyelni, panaszra nem lehet okunk. Központi zár ebben a felszereltségben nincs, ami azért elkelne ennyi ajtó nyitogatása mellett, de hát a német árpolitika ilyen: az alapból sem olcsó autó csont üres, örülhetünk, hogy a műszerfal világítása nem feláras...

A kétliteres CR TDI motor háromféle teljesítményszinttel kérhető, 84, 102 és 140 lóerővel. Aki még többre vágyik, annak ott a biturbó dízel 180 lóval. Tersztautónkat a legszerényebb képességű motorral szerelték, ami még megpakolva is elég erős. Autópályán aztán kicsit elfogy a kraft, de minek is száguldozunk egy haszongépjárművel? Feltételezem, a fogyasztás is itt a legkedvezőbb – mi 7,4 litert mértünk kímélő üzemmódban, ami megfelel a gyári értéknek. Ami nem tetszett, az a fék: egyszerűen nem tudtam megszokni, a pedálút feléig nyomva alig fog, az utána következő egy centin pedig satuzza a kocsit.

A legklasszikusabb dobozos autó a Volkswagen T5, s mint minden Volkswagennél, itt is meg kell fizetnünk a márkanevet. Nettó négymillió forinttól vihető el, csupaszon. Ha a legelemibb extrákat kérjük hozzá (amivel a mi tesztautónk fel volt szerelve), akkor már nettó öt, de így elöl hárman is elférnek és légkondi is szolgál.

Létezik a T5-ből kombi változat is, akár 9 üléssel – s persze a csúcs a Multivan, amit akár 20 millióg is feltornászhatunk.

Bármelyik fotóra kattintva megnyílik a képgalériánk!