Deréktájon egérke, szívecske az orrban

Lázadás vagy divatkövetés? Miért díszíti valaki tetoválással, testékszerrel magát? Mit tehet a szülő, ha kamaszkorú csemetéje úgy dönt: ő is belép a testüket ily módon ékesítők táborába?

Család-otthonSzabó Enikő2010. 09. 08. szerda2010. 09. 08.

Kép: sziget fesztivál móka zene szórakozás kikapcsolódás tetoválás 2010 08 11 Fotó: Kállai Márton

Deréktájon egérke, szívecske az orrban
sziget fesztivál móka zene szórakozás kikapcsolódás tetoválás 2010 08 11 Fotó: Kállai Márton

Egyidős az emberiséggel a tetoválás, a testékszerek kultusza. A különböző jelek, eszközök megmutatták viselőjük igazi énjét, hierarchikus helyét a társadalomban, de kifejeztek nemi érettséget, a felnőttséget is. A testi megjelenés módosításának ma egyetlen fontos funkciója: üzenet, ami befolyást gyakorol másokra.

– Sokakban él erős vágy az egyediségre, a különbözőségre, így nem véletlen, hogy a tetoválás és a pirszing a reneszánszát éli – mondja Balogh Andrea pszichológus. – A lényeg a megfontoltság, hiszen az adott jelet a testünkre „varratni” nem tréfadolog. A választott motívum önmagunk vállalt képe, ami a későbbiekben pedig visszahat a személyiségünkre. A testékszerek sűrű váltogatásával szemben ez egész életre szóló döntés: meglehet, mindenkor örömmel tekintünk a bőrünket ékesítő rajzra, ám az is előfordulhat, hogy hosszú időn át próbáljuk nyomtalanul eltüntetni onnan.

A kamaszkori testdíszítés a szakember szerint ennél sokkal bonyolultabb. Állhat mögötte a valahová tartozás vagy az utánzás vágya, de lehet a különállás, netán az önkifejezés módja is.

– Sok serdülő meggondolatlanul tetováltatja magát. A hirtelen felindulásból elkövetett rajzolatokat többnyire a dac, a szülői normával szembeszegülés szüli. Az efféle „csak azért is” tetoválások szerencsére néhány éven belül jobbára a plasztikai sebész lézerkardja alatt kötnek ki.

A szülők vérmérsékletüktől függően reagálnak gyermekük tetoválására, pirszingjére. A legjobb az lenne, ha mindkét fél fölsorakoztatná az indokait, majd fegyverszünetet kötnének. Tetoválás előtt érdemes a hennafestést kipróbálni, ami nem fájdalmas s egy idő után eltűnik. Így talán kiváltható az „igazi” tetoválás, miközben mindenki megnyugszik. A testékszerek ügye is alkutéma: a köldökben lévő apró karika a szülők számára elviselhetőbb gondolat, mint a szájban, orrban, szemöldökben feltűnő dísz.

Feldmár András pszichológus ráhagyná a gyermekekre a döntés jogát: az ő testük, az ő életük. Fia tetoválásával kapcsolatban a következőket vetette papírra: „Nem elleneztem, ahogyan mást sem. Egyszer éppen azt panaszolta, hogy nagyon nehéz fellázadni ellenem, mert semmit sem tiltok meg neki.”
Hiúság, magamutogatás, kitűnni akarás, beolvadás a kor divatjába – bármi legyen is az eredendő ok, a szabadság vágya nem lehet ürügy, hogy bármit megtegyünk, amit csak megkívánunk. A tetováláshoz és a testékszerekhez is fel kell nőni, tudatos döntést hozni. A kamasz gyereket pedig segíteni és támogatni illik botlásaiban is – igen, valóban üdvös cselekedet elviselni egy-egy tetkót vagy pirszinget, ha éppen úgy adódik...

Ezek is érdekelhetnek