Ne válaszd a hasonmást!

A jövendőbeli megválasztása az édesanyától indul, aki a mintát a saját anyjától tanulta. Nem kevés anya szeretete pedig – még ha mégoly mély és igazi is – önző, mert nőként, feleségként maga is gyakorta erősen megszenvedi a szeretet hiányát.

Anya – birtokba véve a fiát – mindennap megsimogatja a fejét: „Drágám, semmi más dolgod nincs, csak tanulj, szerezz mesterséget, diplomát, édesanyád majd mindent elintéz helyetted.” Igen, még 30 éves korában is odacsomagolja a reggelijét, kivasalja az ingét, s ha kell, a nősülésben is segít. A leánygyerek pedig „első kézből” lesheti el édesanyja módszereit – s hogy aztán mire megy velük, az majd a párválasztáskor derül ki igazán.

– Nem kevés fiatalnak erős a racionális tudása, miközben az érzelmi intelligenciája fejletlen, a lelki élete puhány marad – foglalja össze a jeleket és fejleményeket dr. Csernus Imre pszichiáter.

A kihívás, amit a mama old meg a gyermeke – mindegy, hány éves a csemete – helyett, az anyát erősíti, nem az ifjoncot. A babusgatott és „elirányított” ifjú pedig – akinek az önbizalma valódi sikerélményeiből táplálkozna – gyáva lesz és sérülékeny, a végletekig elodázza a családvállalás felelősségét. Aztán „beadván” a derekát, képtelen helytállni a sorsfordító helyzetekben, kimutatni a valódi érzelmeit, megküzdeni a jó házasságért. De hát ezt látta az apjától is, azért hiszi elfogadhatónak.

Nem könnyebb a lányok helyzete sem. A mamájuktól megtanulják a gondoskodás és a feltétlen tűrés, az apjuktól pedig az uralkodni vágyás, netán az alkalmazkodás teljes eszköztárát. Nagy az esélyük rá, hogy olyanná válnak feleségként, mint az anyjuk, és olyasfajta – elfuserált, önző, jó esetben céltudatos, józan gondolkodású – férfit választanak, mint amilyen az apjuk. A lány, akit az apja nagy szigorban nevelt, netán vert, azt a biztonságot keresi a párja oldalán, amit sivár lelkű apjától nem kapott meg. Ilyenkor könnyű beleszaladnia egy korai és rossz házasságba. Nagy az esélye a társfüggőségre, önmaga leértékelésére, feláldozására. Megalázó a szeretet koldusának lenni, ami igazából támaszkeresés. A férjnek pedig megoldhatatlan feladattá lesz sérült társa szorító ragaszkodásával szembesülnie – magyarázza a pszichiáter.

Mi történik azzal, aki képtelen a feleslegest kisöpörni az életéből? Elbukik. Amíg egy adott nemi modell a gondolataiban nem kerül a helyére, addig a folyamatok ismétlődnek. Csak közben telik az idő, a test öregszik, az esélyek romlanak az áhított párkapcsolatra, családi életre. A rossz beidegződések maguktól sosem tűnnek el.

A párválasztásban mindenkire erősen hat szülei viselkedési-nevelési mintája. Érdemes ebből kinek-kinek a maga javára fordítani mindazt, amit érdemesnek vél, s ugyanígy kritikusan kielemezni a felmenőitől örökölt útravalót. Törekedni kell a hozzánk való társ meglelésére, aki emlékeztessen bár anyura vagy apura – semmiképpen ne legyen azok hasonmása.