Szakíts, ha bírsz!

Ősz van, a szakítások évadja: ilyenkor alkonyul be a tomboló nyári szerelmeknek. S bizony a házasokkal is megesik ilyenkor, hogy „elválnak egymástól, mint ágtól a levél”. Ám kérdés, vajon megváltás-e a szakítás, vagy inkább kudarc? – kérdeztük dr. Mészáros Ádám jogász mediátort, aki sikerrel békíti a párkapcsolatban harcolókat.

Mit tehet az ember, ha úgy érzi, itt a vége, nem bírja tovább? Kössön útilaput rögvest a társa talpára, odavágva neki: fel is út, le is út? Vagy érdemes inkább várni? E kérdésekkel kerestük fel dr. Mészáros Ádám mediátort, aki jogászként – a költséges válóper helyett – a békésebb megoldás pártján áll. Azt vallja ugyanis, hogy a mediáció módszerével szinte minden párkapcsolati konfliktus kezelhető. Ha pedig komolyan elköteleztük magunkat, és még gyerekeink is vannak, érdemes megtenni mindent, hogy a házasság vagy együttélés ne fusson zátonyra.

– Szakításra a legtöbb esetben azért kerül sor, mert a pár már nem tudja megbeszélni a közös problémákat – magyarázza a jogász. – Holott a türelmes, szeretetteljes, együttműködő beszélgetésen kívül más mód nem létezik a konfliktusok feloldására. Sokan azzal áltatják magukat: „alszom rá egyet, aztán majd elmúlik a rossz érzésem”. Ám az idő önmagában nem segít, csak elaltatja a gondokat, bajokat, amelyek később váratlanul bármikor előtörhetnek és rombolhatnak.

Azokban a kapcsolatokban, amelyekben a társak nem értenek szót egymással, azaz a kommunikáció nem működik, a gondok csak halmozódnak. Ám a rengeteg feszültség, sérelem, megbántás idővel alattomosan szétmarja a kapcsolatukat. Az apró kis bűnökből, hazugságokból és figyelmetlenségekből áthatolhatatlan fal épülhet két ember közt.

A dolgok rendszerint észrevétlenül romlanak el. Mondjuk, a feleség szeretne több figyelmességet, időt, gyengédséget kapni a férjétől. Eleinte azonban nem szól, összeszorítja a fogát. Akkor hozza csak elő, amikor már feszült, ideges, és kibukik belőle. „Mindig csak a számítógépet bújod!” – vágja a férje fejéhez. Mire az visszavág: „Te pedig soha nem figyelsz rám!” A mediátor feladata az, hogy ezen mondatokból kihallja azt az igényt, ami a hibáztatás mögött húzódik meg, és ezt mindkét féllel megértesse.

A családi szennyest senki sem teregeti ki szívesen egy idegen előtt. Ám ilyenkor a mediátor az, aki kívülálló félként tisztábban látja a párkapcsolat gyenge pontjait, és bevált kommunikációs, konfliktuskezelési technikákkal segít megbeszélni azokat. Ezeken a találkozókon előtörnek, de egyben el is tűnnek a szőnyeg alá söpört múltbeli sérelmek, s a korábban elhallgatott, meg nem értett igények értő fülekre találnak. A mediációs alkalmak végére mindkét „háborús fél” rádöbbenhet: ez a másik nem is az ellenségem, hanem a barátom, akivel bármit meg tudunk beszélni – magyarázza dr. Mészáros Ádám.

Akadnak elmérgesedett helyzetek, ezek jelentik a legnagyobb kihívást. Ha a hűtlen társ nem tudja vagy nem akarja lezárni külső kapcsolatát, illetve, ha a megcsalt fél nem képes megbocsátani, mert elveszett a bizalom, akkor szinte csak a csoda segíthet. Az is zátonyra futtathatja a békítést, ha az egyik házastárs eleve elzárkózik attól, hogy helyrepofozza a megunt frigyet.

Igaz, hogy egyre többen élnek hazánkban is a mediáció újszerű lehetőségével, de ez a szakítások, válások számához képest még igen csekély arány. A „szakszerű békítés” az ügyek több mint háromnegyedében sikeres, a résztvevők a kapcsolat javulásáról számolnak be. Csakhogy a párkapcsolati tréningeken zömében olyanok vesznek részt, akik egyébként boldog, harmonikus viszonyban élnek. Ennek pedig az az oka, hogy ők tudatosan ápolják, színesítik, frissítik a házasságukat, együttélésüket. Ők azok, akik bölcsen rájöttek, hogy a szerelem rózsaszín felhőjének eloszlása után is következhetnek még gyönyörű időszakok. Már ha vigyáznak egymásra, és nem felejtenek el beszélgetni azzal a másikkal, aki ott szuszog az ágy túlsó végében...