Vita a kutyasétáltatásról 1.

„Tacskótenyésztők összeesküvése!” „Kutyadiktatúra!” „A komcsik a nyuggereknek nyalnak be, a Fidesz meg a hisztis anyukáknak!” – ilyen és hasonló mondatokkal találkozott a riporter. A kutyásokat leginkább az háborítja fel, hogy készült egy tiltólista, és az arra felkerült kutyafajtákat pórázon is csak szájkosárral szabad sétáltatni a kerületben. A listán szereplő négylábúak általában a nagytestűek közé tartoznak. A rendelet például szájkosárra kötelezi az olyan jámbor óriásokat is, mint például a leonbergi, míg a hozzá hasonló méretű és habitusú bernáthegyi, berni pásztor nincs a listán. (Amit állítólag egy állatorvos állított össze, meglepően szakszerűtlenül… Rajta van például a boxer, aki állandóan büntiben van a nyomott, ráncos pofája miatt, miközben a cukinak tartott spániel vagy a szálkás szőrű tacskó nincs rajta, holott sokkal barátságtalanabb és harapósabb.)

Ami azt illeti a XII. kerület nincs egyedül az ostoba rendeletek megalkotásában. Az V. kerületben például nemcsak, hogy hasonló lista készült, de ott még tovább mentek, s minden 15 kilót meghaladó tömegű „egyednél” elrendelték a szájkosarat.
És akkor néhány hozzászólás.

„Egy nagyvárosban törvényszerű, hogy a kisgyerekesek és a kutyások versengenek a zöldterületért. A lakóparkok, irodaházak felhúzásakor sok pénzt kaszáltak polgármesterek, közhivatalnokok, vállalkozók, kit érdekeltek a kismamák, a kutyások? Aztán lehet egymásnak uszítani őket, hülye rendeleteket hozni, szívja csak meg minden lúzer, gyerekes, kutyás, harapják csak át egymás torkát, valójában senkit sem érdekelnek…”

„Előrebocsátom, hogy nem szeretem a kutyákat: ugatnak, büdösek, összesározzák a kabátomat; de félni nem félek tőlük. De abban tudna nekem segíteni valamelyik kutyabarát, hogy mit mondjak a 15 kilós, egyméteres gyerekemnek, hogy miért is ne féljen a süvítve felé száguldó ötvenkilós kutyáktól? Én elhiszem, hogy csak játszani akar, de inkább a gyerek győzze le ösztönös félelmét a rárontó hatalmas állatokkal szemben, annak érdekében, hogy a kutya kiélhesse rohangálásra és gyerekek arcba nyalására irányuló ösztöneit?”

„Természetesen nem várom el, hogy mindenki ismerje a kutyafajtákat. De elvárom, hogy ha a kutya pórázon, szorosan láb mellett sétál, nyugodtan, nem hörögve, gyerekekre, anyukákra rá se nézve, akkor anyuka ne kezdjen hisztizni két méterrel távolabb.”

Ha hozzá akarnak szólni a témához, várja érveiket: a Kutyapostás