Vita a kutyasétáltatásról 2.

Ahogy az várható volt, azonmód ki is tört a háború a kutyások és a nem kutyások között – ez utóbbiak legharcosabb alakulatát a kisgyerekes anyukák képezik… Túl azon, hogy a rendelet több ponton is meglehetősen butácska, a vicc az egészben az, hogy mindez zajlik a Normafa környékén, ott, ahol a dimbes-dombos-erdős területen talán mégiscsak elférne egymás mellett egy gyerekkocsi meg egy kutya.

Mielőtt megpróbálnánk, ha nem is igazságot tenni – mert azt a felhevült vitatkozók között valószínűleg amúgy sem tudnánk –, de legalábbis a tényeket összefoglalni, következzenek az újabb internetes hozzászólások – amelyekből azért némi tapasztalatot szerezhetünk a magyar társadalom agressziójáról. Miközben vá­rom a rovat olvasóinak leveleit is.

„Ha megkerget egy kutya, az tök normális? Mert a jelenlegi jogszabályok szerint igen! Sőt ha megharap, akkor is csak karanténba kerül az első eset után, jó világ, mi? Ezek meg még a póráz ellen is lázadnak, ezért tartunk itt.”

„Nekem van engedéllyel tartott fegyverem, és ha egy hozzád hasonló antiszociális emberi korcs nyomorék ebe felém rongyol, már nyúlok is a pisztolyért! Ha másból nem, majd ebből tanultok néhányan!”
„Állattól még nem féltem. A hozzád hasonlóaktól – igen. Először az állat (macska, kutya), majd a túl öreg ember, a beteges, a nem szőke, aztán majd ki jön még?”

„Kapja be a sok bunkó kutyatartó. Milyen baromság már ez: nagyvárosban kutyát tartani? Meg hogy nem tervezi pórázon vinni a huskyját? A jó anyját az ilyennek – én meg nem vagyok köteles eltűrni, hogy a gyerek betojik tőle. Aki képtelen megérteni, hogy nem egyedül lakik egy préri közepén, és tekintettel kell lennie másokra, az takarodjon a préri közepére. Nekem konkrétan a hasamig ugrott fel egy amúgy tök ártalmatlan skót juhász, mikor hét hónapos terhes voltam. Gazdi szerint ez tök jópofa volt. Sajnos nem volt ott a rendkívül toleráns férjem, hogy szétverje a pofáját. A gazdinak. Én is egy hisztis anyuka vagyok.”

„A szájkosárban sétáltatott kutyáktól sokkal jobban fél az átlag honpolgár, mint a pórázon, de szájkosár nélkül lévőtől. Hasonlót tapasztalok akkor, amikor az én kutyámon fent van a segítőkutya hám a kereszttel: senki nem fél tőle, mindenki jön simogatni. Ám ha feltesszük a szájkosarat, két méterre elkerülnek, pedig a kutya ugyanaz.”

Folyt. köv.