A magymama főztje

A német férj nagyon jól kereső, komoly ember. Igaz, nekünk kissé „szögletes”, de mivel a lányunk boldog vele, természetesen elfogadjuk őt is. Az unokákkal a találkozás úgy megy, hogy a téli szünetet és a nyári szünetből két hetet nálunk töltenek, ezenkívül tavasszal és ősszel is kiautózunk hozzájuk néhány napra. Továbbá a modern elektronika segítségével hetente többször is beszélünk. Tehát folyamatosan jelen vagyunk unokáink életében, akikkel nagyon jó a kapcsolatunk. Ez persze a szülők érdeme is.

Ami nagyon bosszant: a lányom állandóan kritizálja, hogy mit adok enni a gyerekeknek, amikor együtt vagyunk. Edit lányom az egészséges étkezés megszállottja lett, vegetáriánus, magokat, csírákat eszik. Szerencsére a férjének és a gyerekeinek ad azért húst is, de az is legfeljebb csirkemell vagy hal. A férje néha morgolódik, de már beletörődött, bár szerintem délben, a munkahelyén ő is normálisan kosztol. De az én főztöm most egészségtelen lett. Hangsúlyozom, olajjal főzök, változatosan, sok zöldséggel, egyáltalán nem zsírosan, de nem tagadom, magyarosan. És a gyerekek imádják a rakott krumplimat, a töltött paprikámat, a palacsintát, a szilvás gombócot. Ahogy megérkeznek, már az ajtóból üvöltik: mit főztél, mama?! De most már ott tartunk, hogy eltitkoljuk az anyjuk elől...

Üdvözlettel: Éva

Kedves Éva!
Igazából a lányának kellene tanácsot adnom, nem önnek. Elmondanám neki, hogy a fanatizmus semmilyen területen nem jó, az ilyen túlhajtott elvszerűség többet árt, mint használ. S azáltal, hogy tiltani próbálja a gyerekeit a mama főztjétől, még becsesebbé teszi azt. Amúgy meg mi bajuk lehet, ha az év 365 napjából 30-ban magyar ételt esznek? Amit ráadásul imádnak is. És kinek árt a nagymama, ha a kedvüket keresi?

Önnek pedig azt mondanám, hogy álljon ki a szilvás gombóc mellett! Pedig mindig arra szoktam inteni a nagyszülőket, hogy ne neveljenek a szülők ellenében, hanem kövessék az ő gyakorlatukat. No, de ha a szilvás gombócról van szó?! Pláne a rakott krumpliról?! De félretéve a tréfát, szerintem ezúttal nem kell engednie. Én azt mondanám: édes lányom, ha rám mered bízni a gyerekeidet, akkor nyugodtan rám bízhatod a kosztolásukat is. Te is ezen nőttél fel, és akkor még nem volt kifogásod ellene. Hát akkor most örülj neki, hogy a gyerekeid szeretik a nagyanyjukat meg a főztjét is...

Üdvözlettel: Ujlaki Ágnes