Amikor az egyik testvér többet ér

Pedig cseppet sem volt buta, csak nem szeretett tanulni, éppen hogy átcsúszott az érettségin. „Csak” asztalos lett, miközben a ragyogó Kinga jelesen diplomázott. Igaz, hogy Zsoltnak ma már jól megy a szakma, önállósította magát, saját műhelye van, két alkalmazottal. Én otthon vagyok három gyerekkel. Nem pazarlunk, de kényelmesen, jól élünk.

Szegény férjem még most is a szüleinek akar imponálni, de hiába igyekszik, még mindig kijár neki a kézlegyintés. Jóformán el sem hiszik neki, hogy jó színvonalon el tudja tartani a családját. Azt meg pláne nem, hogy imádja ezt csinálni, nincs nagyobb öröm számára, mint ha a keze alól kikerül egy szép bútordarab. Karácsonyi ajándékul tavaly felújította az édesanyja régi sublótját, hónapokig dolgozott rajta, gyönyörű lett. Az anyja egy szórakozott „köszönöm, kedves vagy” mondással elintézte, közben látványosan örült a lányától kapott kis üveg kölninek. Én meg legszívesebben megbillentettem volna, hogy a csudába tud ilyen érzéketlen lenni… És most az anyósomék feltették a koronát művükre: a nagy házat a Velencei-tó mellett ráíratták Kingára, a fehérvári panellakást pedig a férjemre. Már eleve ez sincs arányban, de ráadásul a házat máris birtokba veheti a lányuk, a lakást pedig a fiuk csak – mivel ott laknak – majd évtizedek múlva… Hogy lehet ilyen különbséget tenni?

Üdvözlettel: Magdolna

Kedves Magdolna!
A hozzám írott levelek egyik leggyakoribb témája, hogy a szülők különbséget tesznek a gyerekeik között. Nehéz erre valódi tanácsot adni. Mit tehet a mellőzött gyerek? Kérje ki magának? Családi viszály. Vesszen össze a testvérével? Családi viszály. Szakítsa meg a kapcsolatot a szüleivel? Viszály. És a viszály magvát a felelőtlen szülő vetette el, az ő bűne. Mert előfordul, hogy egy anya vagy apa jobban szereti az egyik gyerekét, mint a másikat. De ezt soha nem szabad kimutatni, sem bánásmódban, sem értékelésben, sem az anyagi javakból való részesítéssel.

Azt is mondhatjuk persze, hogy a mellőzött gyermek ne törődjön vele, fütyüljön rá, és felnőtt lévén, lépjen tovább. Nyilván ez a legegészségesebb megoldás. De nem mindenki képes rá, lám, az ön férjét még ennyi idős korában is megsebzi a megkülönböztetés. Csak azt tudom tanácsolni, és éppenséggel önnek, a feleségnek, hogy ne szítsa a tüzet, inkább vigasztalja, nyugtassa férjét. Mondja neki, kit érdekel a nyaraló, majd megteremtik maguknak.

Üdvözlettel: Ujlaki Ágnes