Hideg idő, meleg helyzet

– Már három éve esz itt a rosseb, épphogy kezdtem jól érezni magam, erre kikötik a gázt – tessékel beljebb a szélső lépcsőház első emeleti lakásába egy fürge léptű asszony, a hetvenhat éves Kiss Lajosné Sári néni. Egykor a vasúti fűtőháznál dolgozott, szabad téren. – Engem nem zavar a hideg, itt a kötött kabátom, látja? Hol levetem, hol felhúzom. Csak a tápos fiam miatt aggódom.

Hamarosan ő is befut, Róbertnek hívják, és nagyon vacog. Rokkantnyugdíjas, legalább ezerféle betegséget felsorol. Kettecskén éldegélnek ebben az önkormányzati bérlakásban, húszezer forint fejében. Fűtésszámlájuk havi tízezer, mindig becsülettel fizették.

– Engem ne írjon ki senki a szégyenfalra! – mondja erőteljes hangon.
– Hol az a fal? – kérdezem.
– Azt nem tudom – válaszolja, én pedig hiába keresem a tömbben, nem találom.

►

A szemközti kávézóban sem tudnak róla, a „divatról” viszont felvilágosítanak. A harminc lakásból nyolc önkormányzati, a többi magántulajdonban van, de azok nagy részét sem a tulajdonos lakja, csak jó áron megvette és albérletbe adta.

– A bérlők felhalmozzák a tartozást, aztán továbbköltöznek. Van, aki a telepen belül cserélgeti a lakóhelyét, mindenhol ott hagyva az adósságokat, mások messze járnak. Olyan is akad, aki időközben külföldre távozott – mondja Lénárd Margit, aki épp a presszóban helyettesít.

A probléma, hogy az egész háztömb fűtési rendszere közös: egy kazánról működtetik, és egyetlen mérőórájuk van – pontosabban volt. Augusztus 12-én ugyanis a gázszolgáltató cég, az E.ON munkatársai leszerelték. Nézegetem a háztömböt, a legpofásabban rendbe hozott épület a valamikori orosz laktanya egész területén. Néhány ablakon azonban már nincs függöny, ma reggel is elköltözött egy fiatal pár. Dombóvárra mentek albérletbe, pedig nyáron vették a lakásukat. Kisgyerekük van, jön a tél, nem bírták tovább. A nevüket, telefonszámukat nem tudják megadni a volt szomszédok, csak annyit segítenek, hogy van egy varrodájuk a belvárosban. Irány!

►

A falatnyi helyiségben kattog a varrógép, a tű alatt ügyes mozdulatokkal irányítja a plüsst egy kéz. Fiatal nőé, S. Melindáé. Mondom neki, mit hallottam. Néha felnéz, látszik, hogy nagyon igyekszik. Nem a határidő szorítja, hanem a torka.

– Azt mondják, nincs szebb az első lakásnál. Dehogyisnem: a fűtött lakás. A lányom már utált hazajönni. Vasárnap volt a hetedik születésnapja. Kinyitottam a sütő ajtaját, hogy vacsorázni tudjunk.

Félbehagyja a munkát, és a Hunyadi térre kalauzol. Nyitja az ajtót: bútorok egy kupacban, sötét nejlonzsákok a szoba közepén.

– Augusztus elsején költöztünk be az új lakásunkba, két hét múlva kikapcsolták a gázt. Most újra pakolnunk kellett. Ennek az albérletnek a kauciójára és a költözésre kapásból százezer forintunk ugrott. Próbáljuk visszamondani az adásvételt is, de félek, hogy mindenünk rámegy a hercehurcára.

►

Nem gondolkodnak költözésen Kovács Károlyék, akiknek az ajtaján – újból a kaposszekcsői Liget lakótelepen – csengetek. Szépen átalakított belső tér: a padlószőnyeg parkettára cserélve, távirányítással működtethető rejtett világítás – a mérnöktanár és a szintén pedagógusként dolgozó felesége sokat fektetett a dombóvári önkormányzattól bérelt hetven négyzetméteres lakásba. Tíz éve lakják, hosszú távra terveztek.

– Már az ötödik év után látszottak a problémák. A háztömb fűtési rendszere közös, egyetlen kazánunk van. Ha valaki nem fizetett, annak semmiféle következménye nem lett, így elromlott a közmorál – meséli.

Közben két kilowattos ventilátor búg mellettünk. Ez az ideiglenes villanyfűtés nem olcsó, a sok vízmelegítés miatt pedig a konyhai gázpalackjuk hetente kiürül. Azelőtt négy-öt hónapig is kitartott egy palack.

Kislány kukucskál a szobába, majd odasétál az ablakhoz. Talán hallotta, hogy az előbb róla volt szó, a múlt hetéről, amikor a vírusos hasmenéssel küzdött. Meg a hideg vízzel, amivel minden alkalommal le kellett mosakodnia, mert olykor a melegítésre nem volt idő.

– Tudják, hogy kik miatt kerültek ilyen helyzetbe?
– Lehet sejteni, hogy ki nem fizetett, de közülük sok hátralékos már nincs sehol. Mi nem rájuk haragszunk, hanem a lakásgazdálkodási kft.-re. Az látja el a háztömb kezelői teendőit, nem szabadott volna hagynia idáig fajulni a dolgokat.

►

Nézzük hát, mit szól mindehhez a közös képviselő. A Dombóvári Város- és Lakásgazdálkodási Nkft. ügyvezető igazgatója, Tóth Zsuzsanna éppen most tért vissza irodájába, a polgármesteri hivatalban járt és jó hírrel érkezett. Mielőtt elárulná, mit intézett, a számviteli szakemberek alaposságával ismerteti a helyzetet. Kiderül, a társasház összes tartozása 6,8 millió forint, ebből az E.ON felé két és fél millió a hátralék. Az összeget a harminclakásos társasház húsz jelenlegi és tíz egykori lakója halmozta fel. Hogy miért engedték az évek során idáig fajulni a dolgokat, abban újonnan kinevezett vezetőként nem kompetens. A jó hírt azonban örömmel megosztja: másfél millió forintot a dombóvári önkormányzat a nap folyamán átutalt a számlájukra, a maradék egymillióra pedig hitelígérvényt adott. Így holnap egész biztosan utalja cégük a pénzt az E.ON-nak, onnantól kezdve pedig néhány napon belül visszakerül a társasházra az egyetlen, közös gázóra. Másik óra is fog ketyegni az adósok feje felett: az önkormányzati gyorssegély ugyanis hitelnek minősül, amit vissza kell fizetniük.

– Hogy fogják ezentúl a hitelt is törleszteni, mikor eddig a gázszámlát se fizették? – adódik a kérdésem.
– Eddig túlzottan engedékenyek voltunk, az embert néztük mindenkiben, nem az adóst. Most a többi család érdekében kénytelenek vagyunk keményebben eljárni: a lakások be lesznek terhelve a tartozás összegével, és nem fizetés esetén végrehajtási eljárás indul. A hosszú távú cél azonban az, hogy mindenkit fizetésre bírjunk.

Rövid távon pedig az igazgatónő szerint újra meleg lesz a Liget lakótelep 5.-ben.