Vita a kutyasétáltatásról 3.

Mi több, a kertes házakban élők többsége is amondó, hogy bőven van helye a kutyájának, minek azt kivinni – holott, lássuk be, e mögött a vélemény mögött egyetlen tény lakozik csupán: saját lustasága. Mert kérdezze csak meg a kutyáját: akar-e sétálni menni, s a válasz – már ha a szerencsétlen négylábú egyáltalán tudja, mi az a sétálás – egyértelmű igen lesz…

Hogy egy másik példát is hozzak: az a kutya, akit sétálni is visznek, szinte soha nem végzi sem kis-, sem nagyobb dolgát a saját kertjében – mint ahogy a lakásban tartott kutya is kivárja a sétáltatás idejét –, vagyis természetes igénye is volna elhagyni a lakást, a kertet. Arról nem is beszélve, hogy neki az utca, a tér, az erdő, a mező a híradója, ott találkozik barátaival és/vagy ellenségeivel, de ha nem is látja őket, akkor is ott van a szaguk, a lenyomatuk, az üzeneteik, amelyekből mindent megtudhat a világ dolgairól… És még valami: a sétáltatott kutya egy társas világba szocializálódik, ahol pontosan tudja, nincs egyedül, hogy kutyák és emberek veszik körül, akikhez alkalmazkodnia kell, lett légyen az egy aranyos kutyalány vagy kutyafi, avagy babakocsiban ülő, esetleg labdát rugdaló kisgyerek, futó ember, biciklista, postás. Míg az a kutya, aki a kinti világot éveken, évtizedeken át csak a kerítés mögül ugatta, kiszabadulása esetén kész életveszély nemcsak magára, hanem mindenkire nézve is.

De folytassuk a vitát.

„Bennem egy gyerekkori emlék él, észérvvel hiába magyarázná bárki, a félelem halálomig megmarad. Ez tényleg magánügy, jól kezelem a komplexust, csak hagyjanak békén. Ne loholjanak, ne ugassanak, ne morogjanak rám, ne nyalogassanak, ne akarjanak a kerékpárra ugrani és főleg ne szarjanak a járdára.”

„Két kutyám van, kisebb, nagyobb, vizsgával. Ha azt mondom, leül, ott marad, nem rohan el, csak ha megengedem. Ilyen egyszerű. Városban pórázon megyünk, de nincs olyan hülye bürokrata, aki rávesz arra, hogy városvégi néptelen földúton pórázon ballagjanak, amikor se közel, se távol senki, csak az egerek a tarlón. Főleg ha a helyi önkormányzat úgy áll a dolgokhoz, hogy két kutyafuttatót elintéztek – játszótér, illetve bevásárlóközpont lett –, van egy futtató a parkban, de a droidanyukák miatt nem szeretem, amúgy fél óra gyalog, a másik egy 20x50 méteres csík, de nincs elkerítve, a harmadik pedig a város túlsó felén található.”