Bébiszitterkedés az egyetem mellett?

Milyen boldogok voltunk, amikor júliusban kiderült, hogy felvették az egyik igen jó hírű felsőoktatási intézménybe német szakra! El is kezdte a tanulmányait, de most, két hónap után sokat sír, hogy nagyon nehezen megy a tanulás. Úgy érzi, a nyelvtudása nagyon elmarad a többiekétől, akik között vannak diplomatagyerekek meg olyanok is, akik első általánostól német iskolába jártak. Az én Katicám is ötös volt a középiskolában, van egy középfokú nyelvvizsgája, de ez kevésnek bizonyul.

Ezért most azt tervezi, hogy Svájcba vagy Németországba menne egy-másfél évre, hogy igazán jól megtanulja a nyelvet. Hát, a mai helyzetben nagyon nem jó hír számunkra, hogy két évvel később kapja meg a diplomáját. A másik probléma pedig, hogy ez az alig 18 éves, félénk, zárkózott természetű kislány hogyan boldogul el idegenben, nem esik-e baja. Elengedhetjük-e nagy hirtelen, amikor eddig egy osztálykirándulás három napja volt a legtöbb, amit távol töltött tőlünk?

Üdvözlettel: Erzsébet

Kedves Erzsébet!
Ön eldöntendő kérdést tett fel nekem, amire csak nagyon ritkán vállalom a választ. Most is inkább azt javaslom, mérlegeljük együtt, mi szól Kati külföldi munkavállalása ellen és mi mellette. Egy félénk, csendes, tapasztalatlan kislánynak valóban nagy változás, hogy hirtelen belecsöppenjen egy vadidegen országba, családba, ahol eléggé esetleges, hogyan bánnak vele. Hiszen mindenki ismer nagyon jó és nagyon kellemetlen példákat az ilyen fajta munkákra. Részben szerencse, részben alkalmazkodókészség, illetve rátermettség szükséges ahhoz, hogy jól sikerüljön ez az egy-másfél év. És bizony néha vastag bőr is, mivel sem a németek, sem a svájciak nem arról híresek, hogy különösebben kedvesek vagy nagyvonalúak lennének az alkalmazottaikkal. El lehet dönteni, Kati alkalmas-e minderre.

Ugyanakkor ezek az érvek éppenséggel szólhatnak a terv mellett is. Egy burokban felnőtt gyereknek talán éppen a felnőttséghez vezető út fontos állomása lehet, ha kipróbálja magát egy ilyen helyzetben. És a nyelvet kétségtelenül jobban fogja tudni, mint most. De talán egyezzenek ki egy évben, azzal a feltétellel, hogy utána azonnal folytatja a tanulmányait. És ha elszánta magát, akkor csakis megbízható, ellenőrizhető közvetítő cégen keresztül menjen, s mindig legyen nála annyi pénz, hogy ha kell, egy vonatjegyre fussa hazafelé.

Üdvözlettel: Ujlaki Ágnes