Életet mentett a forgatáson

Rendez a katona
Annak idején a felsőfokú intézményekben tanuló növendékeknek kötelező volt párhuzamosan tiszti iskolába járni, majd a diploma megszerzése után mindenkit elvittek katonának. Engem Hajdúhadházra soroztak be, ahol páncéltörő-kiképzést kaptam, méghozzá olyan ágyúra, amit az avatásunk utáni héten kivontak a forgalomból. Közben az Operettszínházban 1954 szeptemberében rendeztem a Csárdáskirálynőt. Külön paranccsal rendeltek fel a fővárosba, katonaruhában végeztem a munkám, ahogyan az a képen is látható. Ekkor már tanítottam a Színművészetin, Szigeti Géza volt a tanársegédem, vele örökített meg a fotográfus.

Rózsa Sándor kancsikája
Büszke vagyok a magyar televíziózás hőskorára, amikor tv-játékok, zenés színházi produkciók mellett jelentős sorozatok készültek. 1963 és 1985 között voltam az MTV művészeti vezetője, talán szerénytelenség nélkül nevezhetem ezt az időszakot életem főművének. A Rózsa Sándor tizenkét része is az én nevemhez fűződik, éppen negyven évvel ezelőtt forgattuk Szeged környékén. A film több fiatal színésznek hozott hírnevet, hogy csak a címszereplő Oszter Sándort említsem. Én pedig ekkor ismertem meg a feleségemet, Hámori Ildikót. Sőt az életét is megmentettem! Az egyik veszélyes jelenetben egy felgyújtott házból kellett kihoznia néhány dolgot. Berohant a lángoló épületbe, kifelé pedig akkor indulhatott, amikor a stáb kiabált neki. Kiabáltunk is, csakhogy ezt Ildikó nem hallotta meg. Ha nem lépek közbe, komoly baj történhetett volna. Az ilyen izgalmakat leszámítva mindannyian jól éreztük magunkat a forgatáson, én még azt is megtanultam, hogyan kell pattogtatni a kancsikát.

Ki mit tud?
Az egész országot lázba hozták a hatvanas évek elején induló Ki mit tud? vetélkedők, ahol számos tehetséges fiatal tűnt fel. Schiff András, Gálvölgyi János, Koncz Zsuzsa, Kern András, Hacki Tamás, Kincses Veronika, Rost Andrea – s még hosszasan sorolhatnám a neveket, akikkel a későbbiekben magam is dolgoztam különböző produkciókban. Major Ta¬más, Pernye András, Petrovics Emil, Rábai Miklós oldalán kifejezetten élveztem a zsűriben való részvételt. Néha faramuci helyzetek is előfordultak. Egy sötét folyosón haladtam, mikor megütötte a fülemet a következő megjegyzés: „Én nem fogok bejutni, mert ezeknek Rózsa Sándor kell!” A fiatalember nyilván rám célzott. Majd amikor észrevett, szinte földbe gyökerezett a lába. Még azon az őszön újból találkoztunk a Színművészeti felvételi vizsgáján. Bekerült, ráadásul az én osztályomba, s az egyik legkedvesebb tanítványom lett. A neve: Dunai Tamás. Szeretném feléleszteni a régi Ki mit tud? hagyományát, ebbéli szándékomról annak ellenére sem tettem le, hogy a kereskedelmi csatornákon megállíthatatlanul harsognak az egyműfajú tehetségkutatók. Időnként nézem ezeket, de csak addig tetszenek, míg a szereplőkről szólnak, nem pedig a pénzcsinálásról.

Időtálló királynő
Magyar–német koprodukcióban forgattuk 1971-ben Kálmán Imre örökzöld művéből a Csárdáskirálynő mozifilmet, melynek főszerepét az olasz-amerikai Anna Moffo alakította. Óriási sztár volt, de fegyelmezetten, allűrök nélkül, szerényen, alázatosan dolgozott. Mindig készenlétben állt, mindent megcsinált, amit csak kértünk tőle. Nagyszerű embernek ismertem meg, sajnos négy éve meghalt. Azt nem tudom, az illetékesek miként nyerték meg az operettfilmhez, bizonyára figyelemre méltó gázsit kapott. A produkció hatalmas közönségsiker lett, miközben a kritikusok többnyire fanyalogtak. Ám hogy kiállta az idők próbáját, azt mi sem bizonyítja jobban: a németek éppen most adták ki újra DVD-n.