Fiat Doblo Panorama 1,6 Mjet: ha a méret a lényeg

Vannak olyan autók, amelyekben szűkösen, aztán vannak, amikben passzentosan, s olyanok is, ahol egészen kényelmesen elférünk. És aztán van a Doblo Panorama, ami konkrétan akkora, mint egy nappali. Kívülről elsőre fel sem tűnnek a brutális méretek, mert az orra játékosan gömbölyded – olyasmi, mint a Bravo-é –, de a magasra húzott lámpák is kiemelik a többi hasonszőrű jármű (Partner, Kangoo) közül.

Aztán jön az irdatlan magas utascella, ami belül annyit jelent, hogy az ember csak nyújtózkodva éri el a plafont. Oldalról emiatt kissé groteszk képet mutat – erről a meredeken emelkedő övvonal igyekszik elterelni a figyelmünket. A Doblo látványos autó. A csomagtérajtónak még ezek után is sikerült meglepnie: konkrétan 4 négyzetméteres acéltömb, fél kézzel csukogatni talán csak Fekete Laci tudja. Oldalt tolóajtókon juthatunk a második és a harmadik sorba, aminek leginkább a szűk parkolóhelyeken örülünk – amúgy ezzel az autóval pedig az átlagos parkolóhely is szűkké válik.

Hiába a nagy méret, a harmadik üléssor itt sem olyan kényelmes, mint a második, de azért nem kell sajnálni egy-egy rövidebb útra a felnőtteket sem. Ennek így már van értelme – nem úgy, mint a mostanában divatos kombik két szükségszéke, ahol gyerekeket is kínzás szállítani. Hét üléssel egyébként gyakorlatilag nulla raktér marad, ami azért kissé csalódás ezeket lehajtva vagy kiszerelve persze már más az ábra. Az utóbbi megoldásnál majd 800 literes hely áll rendelkezésre – persze ebben nagy szerepe van a másfél méteres belmagasságnak. Ezt is lehet fokozni: a második üléssort lehajtva és felbillentve már akkora a hely, hogy vontatás helyett beemelhetjük a kispolszkit.

A második sorban a helykínálat fejedelmi, elöl pedig annyi a hely, hogy az már pazarlásnak tűnik. Az ablakemelő gombjai, a tükörállítás, de maga az oldalablak is föld-hold távolságba került a vezetőtől, ilyet más autóban még nem láttam. A középső könyöklő hitvány kis darab, csoda, hogy még nem tört le az elmúlt fél évben. A műszerfal és a műszeregység minden Fiat-típusjelet magán hordoz, talán csak a nagyon kemény, rideg műanyagok emlékeztetnek a haszongépjárműs felmenőkre. Ezt viszont tesztautónkon a vidám piros színnel próbálták oldani, részint sikerrel. De a látszat ellenére minden földi jó rendelhető a Bluetooth kihangosítótól az USB aljzaton át a tempomatig.

Az 1.6-os dízel 105 lóerőt tud, ami nem kecsegtet sok jóval, s 1500 alatt valóban halálosan lomha. Felette viszont nem rossz, kicsit zajos kerregés kíséretében megindul, s 2500 környékén már az élvezhetőség határát súrolja a gyorsulás. A hatsebességes váltó hasznos, autópályán így csendesebb és 6 ,5 literrel is beéri, városban ez azért inkább nyolc. Van start-stop rendszer, ami úgy vacak, ahogy van: lassan indítja be a motort – már amikor beindítja, mert rendszeresen előfordult, hogy kétszer kellett kuplungozni. Jámbor autóstársainkat ez a 2 másodperces késlekedés a lámpánál azonnali dudálásra kényszeríti, ami engem speciel stresszel. Ezért – jaj, de jó, hogy ilyen is van – kikapcsoltam egy gombnyomással, de mint kiderült, ez a funkció minden beszállás után újra aktiválódik. Induláskor tehát biztonsági öv, motorindítás, lámpa, START-STOP kikapcsolás, kézifék engedés a sorrend.

Kategóriájában ha nem is a legjobb, de biztosan a legnagyobb a Doblo, néhány bosszantó aprósággal és sok kellemes meglepetéssel. Az ára felextrázva 5,9 millió, ami nem kevés – ennyiért már Volkswagen Caddyt is kapunk –, de a 1.4-es benzinest már 4,2-ért is kínálják. Akinek a méret a lényeg, annak egyértelmű a döntés, de más tulajdonságait is lehet szeretni a legnagyobb Fiat személyautónak.

Bármelyik fotóra kattintva megnyílik a képgalériánk!