Jogos volt a felmondás

A munkavállaló szerint a felmondás jogellenes volt, s e véleményét arra alapozta, hogy a munkaszerződésben néhány, a Munka törvénykönyvének szövegével szinte teljesen megegyező passzus is szerepelt – közte azzal, hogy a munkaviszony megszüntetése a felek közös megegyezésével, illetve írásban közölt rendes vagy rendkívüli felmondással történhet. Kiegészítésként az is szerepelt a szerződésben, hogy a munkáltató a felmondást köteles megindokolni. Ugyanakkor a felek három hónap próbaidőt kötöttek ki. A munkavállaló így azzal érvelt, hogy a szerződésben kikötött munkáltatói indoklási kötelezettség a munkaviszonynak a próbaidő alatti megszüntetésére is vonatkozik.

A próbaidő speciális jogintézmény: arra szolgál, hogy a munkaviszony elején a felek fájdalommentesen megválhassanak egymástól. A meghatározás szerint a próbaidő alatt bármelyik fél egyoldalú nyilatkozatával a munkaviszony azonnali hatállyal megszűnik. Ez a felmondásokhoz képest jelentős enyhítés, hiszen ott létezik felmondási idő, s a munkáltatónak indokolnia kell, miért válik meg az alkalmazottjától.

A munkáltató azzal védekezett, hogy a munkaviszony próbaidő alatti azonnali hatályú megszüntetése nem egyenlő a felmondással. A munkaszerződésben a próbaidő kikötése és a munkaviszony megszüntetésére vonatkozó, már idézett részek teljesen más helyen szerepelnek, az indoklási kötelezettség a felmondással közös pontban található. Ráadásul a munkavállaló értelmezése ellentmond a próbaidő fogalmának.

A Munka törvénykönyvének egyik alapelve, hogy a munkaszerződésben a törvénytől bizonyos esetekben el lehet térni, de csak a munkavállaló javára. Erre utalt emberünk is: szerinte a hivatkozott bekezdésnek semmi értelme, ha csak a felmondásokra vonatkozik, hiszen azokat a Munka törvénykönyve szerint is indokolni kell.

A bíróság végül a vállalatnak adott igazat: a munkaviszony próbaidő alatti megszüntetése speciális eset, nem egyenlő a felmondással, így a felmondásra hivatkozó szerződési pontok sem vonatkoznak rá.