Tanulás alól felmentve

Hajdan csak a tornából felmentettek ücsörögtek ráérősen a testnevelésórák alatt, manapság azonban más a rend. Épp tesiből nem mentik fel a nebulókat, helyette gyógytestnevelésre járnak azok, akik speciális mozgásra szorulnak – például azért, mert gerincferdülésük van. Akadnak azonban olyan tanulók, akik büszkén hangoztatják, hogy ők felmentettek, mondjuk matematikából. Így szinte csak „melegedni” járnak be az órákra, és nem ritkán még az órák menetét is zavarják. Vajon jól van ez így?

Jogszabályi lehetőség, hogy a nevelési tanácsadó vagy a tanulási képességet vizsgáló szakértői bizottság javasolja az iskolának, mentesítsen egy diákot az adott tantárgy osztályozása alól. Ez azonban egy végső lehetőség, és azt szolgálja, hogy a gyermek szakszerű fejlesztés mellett behozza lemaradását. Semmiképpen sem azt, hogy megússza a tanulást, és zavarja az órát – magyarázza Balázsné Csuha Mária, az egri nevelési tanácsadó vezetője. A felmentés akkor lehet indokolt, ha a gyerek tanulási nehézségekkel küzd, lassabban fejlődik, és a sorozatosan érkező rossz jegyek a maradék kedvét is elvennék a munkától. Súlyosabb esetben a részképességek, azaz az olvasás vagy a számolás zavara – diszlexia, diszgráfia – hátráltatja abban, hogy lépést tartson a társaival.

– Az osztályozás alóli felmentés csak akkor éri el a célját, ha közben felzárkóztató órákon segítenek a diáknak abban, hogy utolérje a többieket. A kisebb településeken élő, sajátos nevelési igényű diákokat a tanulási képességet vizsgáló szakértői bizottság véleménye alapján úgynevezett utazó gyógypedagógusok fejlesztik. A kevésbé súlyos elmaradást mutató, tanulási nehézséggel küzdő tanulókkal fejlesztőpedagógusnak kell foglalkoznia. Más kérdés, hogy a kisebb falusi iskolákban nem mindig van olyan pedagógus, aki külön foglalkozna a leszakadozó tanulókkal. Sok mindent meghatároz, hogy milyen iskolába járatjuk a csemeténket – a nagyvárosok és a falvak közt komoly különbségek lehetnek abban, milyen segítséghez jut egy rászoruló nebuló. Ezeket az egyenlőtlenségeket a pedagógiai szakszolgálatok az utazó szakemberhálózattal próbálják kiegyenlíteni.

– Mit tehet a tanár?
– Ezen tanulók esetében a szaktanárnak változtatnia kell a tanítási módszerén – mondja Balázsné Csuha Mária. – Egyéni differenciálással, személyre szabott feladatokkal célszerű tanítania a nehezebben boldoguló tanítványt. A fejlesztéshez pedig kérjen szakmai segítséget az illetékes nevelési tanácsadótól.

Abban azonban, hogy mennyire sikerül levetkőznie egy diáknak a lemaradását, nemcsak a pedagógusoknak, de a szülőknek is nagy a felelősségük. Egy nehezebben fejlődő gyerekkel bizony otthon is sokat kell foglalkozni, nem elég őt reggelente útnak indítani azzal, hogy majd az iskola mindent megold.