Citroën DS3: istennő a javából

A DS3 igazi egyéniség, nem hasonlítható semmihez – még a bázis modell C3-tól is annyira eltérő jellem, hogy még anyukám is azonnal látta a különbséget. Zömök, agresszív arckifejezéssel néz, a tetőt is lecsapták, az egész autóról annyira sugárzik a dinamizmus, hogy ilyet a Citroëntől az ezredforduló óta nem láttunk.

Rengeteg lehetőségünk van a saját magunkra szabni a DS3-at, s a csábításnak nehéz ellenállni. A különleges fehér és fekete felnik, a négyféle választható tetőszín, az egyedi kulcs nekem mind-mind kéne. Szerintem itthon nem is lesz két ugyanolyan, annyiféle kombináció létezik. A tesztautó szürke volt fekete felnikkel és bordó tetővel: visszafogott, de nagyon hatásos összeállítás. (Az importőr parkolójában láttam még egy pirosat fehér tetővel és fehér felnikkel.)

Aki szereti a feltűnést, megkaphatja. Van még az aktuális divatnak megfelelően nappali LED-es menetfény, de ez sajnos vagy ez, vagy a fényszóró – és az évnek ebben az időszakában fontosabb a láthatóság, mint a trendiség. Belül sem rossz a DS3, itt is módosítottak a C3 dizájnján – legnagyobb bánatunkra azonban az adu ász, a garzonlakás alapterületű szélvédő nincs és nem is rendelhető, Nagyon igényesek viszont a felhasznált anyagok, a formavilág pedig jellegzetesen francia. Az ülések iszonyúan jól tartanak, de 90 kiló és 190 centi felett már szűkösnek érződnek. A hátsó sorban nem túl nagy meglepetés, hogy nem kínál fejedelmi kényelmet, s beszállni sem egyszerű az alacsony tető miatt.

Az 1,6-os motor közvetlen befecskendezéssel és turbóval 155 lóerőt tud, ami a paletta jelenlegi csúcsa. Az erőforrást  már több PSA és BMW termékben próbáltuk, s nemigen tudtunk belekötni – elég, ha annyit mondunk, hogy a Miniben is ugyanezt találjuk. Kellően erős, a kocsit fölényesen mozgatja, de a legjobb tulajdonsága a rugalmasság és a fogyasztása. Nem kell 6000-ig pörgetni, már 2500-nál is érezzük az Erőt, ami velünk marad egészen leszabályozásig. Erőltetett menetben, kellemetlen mínuszokban és az adventi városi őrületben fogyasztott 8 litert. Ez meglepően kedvező érték, miközben az utazás összes pillanata élvezhető. Izomautóhoz pedig nem illik a szokásos francia kényelem, de azért a futóművet kicsit túlgondolták. A 17-es kerekekkel és a betonkemény futóművel biztosan gyorsan lehet kanyarodni, de a hazai utaknak hála, néha szétrázta a belső szerveimet, pedig nem hajtottam rá 70-nel a fekvőrendőrre.

Igazi élményautó a Citroën DS3, nem kell szégyenkeznie, ha a Fiat 500-zal és a Minivel hasonlítgatják – igaz, az előbbinél élhetőbb méretű, az utóbbinál pedig lényegesen olcsóbb. A franciáktól nem szoktuk meg ezt a minőséget és összerakottsági érzést, de úgy tűnik, lassan át kell értékelni a dolgokat. Valamivel négymillió felett indul az árlista, de ilyet kevesen fognak venni, mert ha szűkös a büdzsé, akkor a bő fél millióval olcsóbb C3 a jó választás.

Ha mindenképpen DS3-at akarunk, úgysem leszünk képesek ellenállni a dekorelemeknek és az izmos turbómotornak, de ilyenkor már hipp-hopp ötmillió felett járunk. Nem kevés pénz, de a Mini ugyanezzel a motorral (de több lóerővel) kétmillióval drágább. Megéri?

Bármelyik fotóra kattintva megnyílik a képgalériánk!