Munka vagy gyerek?

Harmincöt éves, kétdiplomás közgazdász vagyok. Évekig küzdöttünk gyerekért, orvosi kezeléseken estem át, mire legnagyobb boldogságunkra két és fél évvel ezelőtt megszületett a kislányunk. Több mint két évig voltam vele otthon, szeptember óta dolgozom megint, ő pedig bölcsődébe jár. A rokoni és ismeretségi körben több hasonló korú kisgyerek is van, és az anyák többsége – most, hogy újra van gyes – otthon is marad három évig, sőt van, aki még egy évet rátesz. Ismerőseim közül csak azok az anyukák mentek vissza dolgozni, akiknek anyagilag szükségszerű volt, illetve akik elveszítették volna az állásukat. Bevallom, nálam sem az egyik, sem a másik eset nem áll fenn. Férjem jól keres, megengedhettünk volna még magunknak egy évet, és a cégem is visszavett volna.

De én már nagyon akartam dolgozni! Pedig boldogan babáztam, egy percig sem éreztem sem nehéznek, sem unalmasnak a kislányommal való foglalkozást. De amikor a főnököm felhívott, hogy szükség volna rám, mert olyan megbízást kapott az irodánk, amit mintha rám szabtak volna – hát nem tudtam nemet mondani. Azóta is imádom a munkámat, tényleg rám szabták! De megszakad a szívem, amikor a kislányom hétfőnként pityereg, hogy nem akar oviba menni, legyünk inkább együtt… A húgom, aki jól fizető jogtanácsosi állását szünetelteti immár három éve, teljesen át tudja magát adni az anyaságnak. Bár soha nem bántana meg, de tudom, hogy az a véleménye: korán mentem vissza dolgozni. Így őrlődöm. Rossz anya vagyok, amiért az életem teljességéhez a gyermekem mellett az imádott munkámra is szükségem van?

Üdvözlettel: Krisztina

Kedves Krisztina!
Sok értelmiségi nőt gyötört már meg ez a kérdés, elárulom, annak idején magam sem voltam vele másképpen. Az a véleményem, hogy a gyereknek legfőképpen boldog és kiegyensúlyozott anyára van szüksége. És ezt az állapotot sok nő úgy éri el, ha a munkájában is örömet talál. Két és fél éves korban pedig amúgy is szüksége van már a kislánynak gyerektársaságra. Ne morfondírozzon ezen, úgy van jól, ahogy csinálja! Ha más anya viszont úgy dönt, hogy sokáig otthon tartja a meleg burokban a kicsinyét, akkor nekik meg az a jó! Mint ahogyan hosszabb leveléből kiderül, emellett nagyon sokat vannak együtt, a családban vidám és nyugodt a légkör. Adhat-e ennél többet egy anya a gyerekének? Ugyan, dehogy.

Üdvözlettel: Ujlaki Ágnes