Nincs ép lélek érintés nélkül

Hazánkban ezerötszáz háromévesnél fiatalabb gyerek él állami gondoskodásban, negyed részük valamelyik otthon lakója. Bár előre bejelentették látogatásukat az ombudsman munkatársai, akik idén hazánk gyermekotthonait ellenőrizték, mégis találtak korszerűtlen és zsúfolt helyeket, ahol a kicsik sivár, szeretetlen, alkalmatlan körülmények közt nevelődnek. Az ombudsmani vizsgálathoz minden régióban kiválasztottak egy-egy intézményt, s a tapasztalatokról nemrég a közvéleményt is tájékoztatta Szabó Máté, az állampolgári jogok országgyűlési biztosa. Lássunk egy-két kirívó példát a jelentésből!

Mindjárt a fővárosban elmarasztaltak egy egyébként nagy múltú intézményt. A Pikler Közalapítvány otthona ugyan egy villaépületben kapott helyet 1946-ban – ekkor alapította meg a szigorú nevelési elveiről híres gyerekorvos, Pikler Emmi, akinek szaván akkoriban anyák ezrei csüggtek –, ám az épület mára alkalmatlanná vált e célra. Holott egyre növekszik a beutalt csemeték száma, mivel sok szülő hajléktalanná válik vagy egyszerűen arra sincs pénze, hogy ellássa a gyerekét. A vizsgálat megállapította, hogy az otthon szobái kicsik, zsúfoltak, a csemeték pedig kénytelenek egyetlen helyiségben tölteni az egész napot és még az éjszakát is.

Igen nagy gond, hogy a gondozóknak kevesebb idejük marad az egészséges kicsikre, mivel a csoportban beteg és fogyatékkal élő csecsemőkre is ügyelniük kell. Ez nemcsak budapesti probléma, ugyanis a jelentés szerint nincs az országban olyan intézmény, ahol a súlyos fejlődési rendellenességgel született csecsemőket ellátnák.

Nem szereztek szívderítő tapasztalatokat a Vas megyei Gencsapátiban sem, ahol a nevelési elvek a jó néhány évtizeddel ezelőtti „intézetis” időket idézték. Ráadásul sem a község külterületén fekvő intézményben, sem annak közelében nem akad még egy játszótér sem. Nógrádban, a balassagyarmati Reménysugár Otthon részlegének lelakott csoportszobáiban ugyancsak siralmas viszonyokra leltek. A falakról pergett a vakolat – legfeljebb az oldotta a sivárságot, hogy a helyi büntetés-végrehajtási intézet egyik fogvatartottja mesefigurákkal tarkította a helyiségeket.

Számos helyen azt tapasztalta az ombudsman, hogy a házirend túl szigorúan szögezi le, mikor láthatják a szülők egy-két órára az utódjukat. Akadt, ahol kikötötték, hogy csak helyben találkozhatnak a bölcsis korúakkal az anyák és apák, s akkor sem vihetik haza őket egy-két napra, ha szeretnék. Jó példával járt elöl viszont a debreceni Reménysugár otthon, ahol barátságos légkör fogadta a látogatókat. Itt már beutaláskor lehetőleg nevelőszülőknél helyezik el a háromévesnél fiatalabb, egészséges kicsiket. A szülők kivihetik a városba a csemetéket, sőt szorgalmazzák, hogy az ünnepeket, hétvégéket odahaza töltsék – ehhez szükség szerint pelenkát, élelmet is adnak.

Átlagosan öt és fél évet tölt hazánkban egy gyerek a gyermekvédelmi szakellátásban, míg a fejlettebb országokban ez csupán másfél év. Megesik, a vér szerinti szülő szívesebben látja egy lélektelen intézményben a csemetéjét, mivel úgy érzi, ha örökbe adják, végképp elveszíti. Van olyan testvérpár, akiknek az a családi kötelék, hogy háromhavonta láthatásra viszik őket a börtönben levő apához, mivel az édesanyjuk feléjük sem néz.

Máskor a hivatalok húzzák az időt, az ügyintézés hosszadalmas. Akad olyan megye, ahol az állami forintokhoz ragaszkodva előírták: csak akkor szabad nevelőszülőhöz adni a kicsit, ha már a gyerekotthon összes férőhelyét feltöltötték. Nálunk egyelőre hiányoznak azok a nevelőszülők, akik krízis esetén azonnal befogadnák a kicsiket, hogy már az örökbefogadásuk vagy hazagondozásuk előtti átmeneti időszakban családban növekedhessenek. Egy bántalmazott, súlyosan elhanyagolt, traumatizált csemetének azonban olyan nevelőszülőhöz kell kerülnie, akit erre a speciális feladatra kiképeztek. Egy érzelmileg sérült gyereknek már nem elég pusztán az, hogy szeressék...