Szóböjt és gyógymesék

– A decemberi ünnepek idején szóböjtöt tartok – árulja el végül. – Hétköznapjainkat a szavak fecsérlésével töltjük, de legalább az ünnepi időszakban érdemes megtisztítanunk a mondatainkat és a lelkünket is. Az legyen a lényeg, hogy próbáljunk legbelül elcsendesedni. A fölösleges fecsegés, a szavak áradata ugyanis megakadályozza, hogy befelé figyelhessünk, s hogy a megváltásra készen fogadjuk az ünnepet – magyarázza Luzsi Margó.

– A mese eredetileg nem gyerekműfaj: a felnőttekhez szólt. Meglehetős hatalomra jutott, és jó irányba vitte azokat, akik mondták és hallgatták e történeteket – mondja. A Sárkány mesekör tagjainak egy uniós pályázat jóvoltából nemcsak arra nyílott lehetőségük a közelmúltban, hogy magyar népmeséket vagy épp Andersen-meséket boncolgassanak. Olyan neves vendégeket is meghívhattak, mint Berecz András, a meseíró és -kutató Boldizsár Ildikó, aki nemrég a meseterápiáról írt könyvet.

– Jómagam is meglepően sokáig olvastam meséket, még kamasz koromban is. Amikor a negyedik gyerekem óvodás korában dacosra váltott, és majmolta a többieket, ösztönösen népmesekúrára fogtam. A legkisebb fiú hetek alatt jó útra tért – mondja Móra Éva, aki felnőttként is hisz a mesékben. Tanárként most azon dolgozik, hogy a tanítványait is bevonja a mesevilágba, ám, mi tagadás, szívós ellenállással kell megküzdenie.

– A számítógépes játékokon és a rajzfilmeken felnövekedett gyerkőcök védőpáncélt növesztettek maguk köré. Mivel kész képekben kapnak mindent, már kezdik elveszteni a képzelőerejüket – panaszolja a tanárnő, akinek kedvenc meséje A kis hableány. Ám ő természetesen az eredeti, Andersen írta változathoz ragaszkodik, nem a lebutított, giccsesre színezett filmes verzióra. A Sárkánykör tucatnyi tagja megtapasztalta, hogy a mesék varázslatosak, gyógyító erejűek, s személyre szóló üzenetet súgnak még a felnőtteknek is.

Csak legyünk kicsit csendben, hogy meghalljuk...