Ha elérünk az életút közepéig

Természetesen az életútközepi fordulópont senkinek nem jelent feltétlenül csakis rosszat. Dr. Fülöp Márta klinikai pszichológust arról faggattuk, hogy igazából mit is takar ez a manapság igencsak divatos fogalom.

– Mikor érkezik el az életút közepe?
– Míg korábban a 30–35 év között határozták meg, ma az ötvenéves kortól kezdve. Ennek oka, hogy megnőtt a várható élettartam, minden kitolódik az életünkben. Később érnek felnőtté a gyerekek, lassabban költöznek el és alapítanak önálló családot. Az életközép fogalmával szorosan összefügg a változókor beköszönte, amit ma már hormonok segítségével későbbre lehet tolni, fenntartható egy olyan fizikai állapot, amelyben az öregedés „lelassul”.

– Törvényszerűen változunk e korban?
– Az újabb életszakaszba lépés mindig átalakulásokkal jár, s hogy ezekre hogyan reagálunk, az addigi élettörténetünktől függ. Akit jó úton visz az önismerete, nincs mitől tartania. Hogy mennyire tudunk a változásokhoz alkalmazkodni, nem életutunk közepén derül ki, hanem már röviddel a megszületésünk után eldől, mennyire vagyunk képesek az újdonságok kezelésére.

– Miért kap egyre nagyobb figyelmet az életközép esetleges válsága?
– Ebben a korban már felismerjük az idő korlátozottságát, tisztába jöttünk azzal, hogy ha változtatni akarunk, akkor azt mihamarabb meg kell tennünk. Már nem az addig eltelt, hanem az életből még hátralévő időt számoljuk. Az elfojtott vágyak, tervek teret kapnak, előtörnek. Az önmagát középkorúan is energikusnak, magabiztosnak, nyitottnak érző ember kevésbé kerül a figyelem középpontjába, mint a problémákkal küszködő. Így például a rosszul működő házasságban valós válságot jelenthet, ha a gyerekek kirepülnek a családi fészekből, mert a házaspárnak szembesülnie kell azzal, hogy egymásnak ténylegesen mit jelentenek. A jól működő párkapcsolatban ez az időszak az elégedettség, a boldogság számottevő megnövekedésével járhat, hiszen megint leginkább egymásra figyelhetnek a társak.

– S hogyan alakulhat további sorsunk?
– Az átmeneti zűrzavar után megnyugszunk, és képesek leszünk a kiegyensúlyozottságra. Aki az újrakezdés mellett döntött, már a friss kapcsolat köti le a figyelmét, s a korábbi hibáiból tanulva bízik abban, hogy most átvészeli a szürke hétköznapokat is. Ahol az élet-közepi változásokat együtt csinálják végig, ott elmélyül az intimitás, hiszen az addig eltagadott vagy be nem teljesített vágyakat többé nem írják a másik számlájára. Saját előmenetelük helyett fontosabbá válik mások jólléte. Nem csoda hát, hogy ebbéli buzgalmukat többen is mentorként, fiatalabb felnőttek segítőjeként, életviteli tanácsadóként kamatoztatják.