Halálra ítélt kapcsolatok

Akik már megjárták a mélységeket is párkapcsolatukban, lassacskán felismerik az aranyszabályt: éppen a kínkeserves megmérettetések mutatják meg, ki mennyit ér, mennyit bír el valójában.

Család-otthonBalogh Mária2011. 01. 23. vasárnap2011. 01. 23.

Kép: Kecskemét, 2011. január 16. Párkapcsolat. Fotó: Ujvári Sándor

Halálra ítélt kapcsolatok
Kecskemét, 2011. január 16. Párkapcsolat. Fotó: Ujvári Sándor

Válsághelyzetben a túl sok csalódást megéltek jó része akkor is retteg, amikor még csupán kevés igazán rossz történt vele. Leginkább az új eseményektől fél – állítja dr. Csernus Imre pszichiáter, akit legutóbbi debreceni előadása után kérdeztünk a párkapcsolatok hatalmi viszonyairól.

A bajból kievickéléshez az első lépés gondunk mibenlétének felismerése, aztán jön a zavaró élethelyzettel való bátor szembenézés, végül pedig a megfelelő kiút megkeresése – folytatta válaszát a szakember.

A gyávaságnak, a felelősséghárításnak, a menekülésnek semmi értelme, így csak tovább erősítjük kishitűségünket. Tanácstalanságukat a férfiak gyakorta ellensúlyozzák kíméletlen keménységgel, oktalan hősködéssel, lankadatlan munkamániával. A nők pedig nem ritkán zokszó nélkül tűrik párjuk megalázó viselkedését.

Akinek lecsökkent az ébersége, a váratlan helyzetek során szinte szétesik. Nem mer, nem tud gyorsan és határozottan reagálni, ha például hűtlenségen éri a másikat, netán mélypontra jutott a házassága. A felnőtt nők többségének az elmúlt 5-10 évük arról szólt, hogy meghatározzák: mi is a nő, mi a szerepe és a feladata a társas viszonyokban. A férfiak jelentős része efelől még csak el sem gondolkodik, mint ahogyan arról sem: mitől igazán férfi a férfi?

Társfüggővé lesz, aki életének valamely szeletében erős önbizalomhiánnyal küzd. Önállótlan marad, míg szerelmének nevezett társa csupán a támaszkodásának alapja. A másiktól függők kölcsönösen többet adnak egymásnak, mint ami benne van a viszonyukban, s amit az ténylegesen megérdemel. Az egyik mindig erősebb vagy elesettebb fél. Aztán az erősebb egyszer csak elanyátlanodik, s máris megfordul a viszony. Közben pedig valamelyikük mindig szeretne felülkerekedni. Így tovább gyengül a kapcsolat és a párok ereje is – míg végül valamilyen betegséget be nem gyűjtenek maguknak.

Érdemes hát vállalni hibáinkat, tisztázni, miért nézünk fel a társunkra, ő miért is tisztel bennünket, milyen oszlopokra erősítettük kötelékeinket. Ha az alapokat kellőképpen leraktuk, a játékszabályokat lefektettük, akkor valahányszor továbbléphetünk. Amennyiben ez nem történik meg, a kapcsolatot halálra ítéljük – véli Csernus doktor, s hozzáteszi: minden elrontott társas létben 50-50 százalék a párok felelőssége. Nem lehet csak a másikra mutogatni. Zsák a foltját mindig megtalálja.

Ezek is érdekelhetnek