Hűtlen fiú

Mi abban a hitben voltunk a férjemmel, hogy fiunk házassága boldog. Lányunkként szeretjük rendes, csinos, melegszívű kis menyünket, aki példásan neveli a két kis unokánkat. És akkor egyszerre csak, tízévi házasság után a fiunk beleszeretett egy húszéves lányba, és elhagyta miatta a családját. Le sem tudom írni a sok szomorúságot, szenvedést, könnyeket, amit a fiam ostoba döntése okozott. Mi is ismerjük a lányt, aki a nyomába sem érhet a menyünknek: egy felszínes, üresfejű teremtés, ráadásul nem éppen jó hírű. Egyéves huzavona után kimondták a válást, és a fiam összeköltözött a barátnőjével.

Mi végig a menyünk és a gyerekek pártján álltunk. Ma is kétnaponta találkozunk, segítjük őket, ahogy tudjuk, sokat vigyázunk a kicsikre, hiszen most már az anyjuknak egyedül kell helytállnia mindenben. Anyagilag is támogatjuk őket, a gyerekek nagyobb ruhadarabjait, biciklit, korcsolyát, iskolatáskákat mi vesszük, nyaralni visszük őket stb. De a nagy bajom, hogy férjem azóta – most már másfél éve – nem áll szóba a fiával, annyira megharagudott rá a tettéért. Én meg őrlődöm a két tűz között. Mert én is haragszom rá, és bármit megadnék azért, ha ez nem történt volna meg – de hát mégiscsak a fiam. Még ha meghülyült is. Én titokban fel szoktam őt hívni, néha egy-egy kávét megiszunk valahol. De ha a férjem megtudná, hogy tartom a kapcsolatot vele, nagyon dühös lenne. Mit tehetnék ebben a lélekőrlő helyzetben?

Üdvözlettel: Erzsébet

Kedves Erzsébet!
Minden tiszteletem az önöké, amiért igazságérzetük és szeretetük azt diktálja, hogy ennyire kiálljanak fiuk elhagyott családja mellett. Nem is értem azokat a nagyszülőket, akik egy válás esetén, ha sóhajtozva is, de jóformán lemondanak az unokákról. Önök pedig még szorosabbra fonták a köteléket, és valódi támaszai menyüknek is.

De azért volna mondanivalóm a nagypapa számára. Még a rablóknak, gyilkosoknak is vannak szüleik, akik ha haragszanak is gyerekükre, azért nem írják le őket. Az önök fia nem követett el ilyen súlyos bűnt. Beleszeretett valakibe, és úgy érezte, joga van a saját boldogságát a családjáé fölé helyezni. Ez a döntése porig sújtotta nemcsak a feleséget, hanem az idősödő szülőket is. És igen, még így is, még most is az önök fia. Ezt a kapcsolatot nem lehet megszakítani. Úgyhogy ön ragaszkodjon ahhoz a jogához, hogy fenntartsa az anya-gyermek kapcsolatot. És próbálja meg rábeszélni férjét is arra, hogy nem kell alakítania az igazságosztót. Senki sincs bűntelen, de a szeretetre mindenkinek szüksége van.

Üdvözlettel: Ujlaki Ágnes