Rosszul elsült Karácsony

A vendégeimről. Tíz évvel ezelőtt elváltam, de mivel mindketten akartuk a válást, jó viszonyban vagyunk a volt férjemmel, sőt a mostani feleségével is. Gondoltam, gyerekeimnek hadd legyen ott az édesapjuk szenteste. Két felnőtt lányom már férjhez ment, egyikük babát vár.

Férjeik szüleit is meghívtam, egyiküknek egy húga is van, hát őt is, az ötéves fiával. Nyolcvanéves nagynénimet sem hagyhattam ki, sem magányos barátnőmet. Egyszóval, 15-en ültük körül az asztalt, plusz ott lebzselt két kutya is, az enyém meg a barátnőmé. Boldogan sütöttem-főztem egy hétig, és gratuláltam magamnak a jó ötletért, hogy ilyen sok emberrel osztjuk meg a szeretetet. Hát, korai volt a gratuláció.

Ha tudtam volna, hogy csak piszkálják az ételt, biz’ isten nem hatfélét csinálok, legfeljebb csak egyet. Az egyik lányom fogyókúrázik, a másik percenként közölte, hogy mindjárt hány, az egyik nászasszonyom szerint: „nagyon finom, bár én másképpen csinálom, drágám”. Az exem és az egyik nászunk úgy összevitatkozott a politikán, hogy a végén ordítoztak, mire a barátnőm uszkárja ijedtében odapisilt a szőnyegre. A kisfiú az én kutyámat dobálta viccből szaloncukorral, a nénikém halálra sértődött, mert ővele senki nem foglalkozott, és a végén a lányom nemcsak ígérte, hogy hány, hanem meg is tette... Aztán jött az ajándékozás, amiről csak annyit, hogy senkinek nem tetszett igazán, amit kapott, ráadásul rólam többen is megfeledkeztek. Buta ötlet volt mindenkit meghívni?

Üdvözlettel: Anna

Kedves Anna!
Jót mosolyogtam humorban és öniróniában sem szűkölködő e-mailjén. Hát igen, ez a vacsora példa arra, amikor a nemes szándék rosszul sül el. Ugyanis igyekezetében, hogy a családi kör teljes legyen, össze nem illő embereket ültetett össze. Pedig eltérő politikai nézetek, generációs különbségek, sértődékenység, rosszalkodás és hányinger mind áthidalhatók, ha a társaság tagjai őszintén szeretik vagy legalábbis elfogadják egymást. Ehhez pedig a közelebbi-távolabbi rokonsági fok nem elég.

Lehet, hogy tényleg túlbuzogta kis¬sé ezt az estét. Bár nem kérte tő¬lem, de jövőre szűkebb társaságot javasolnék, mondjuk, exférjék, nászék és lánya sógornője nélkül. Új kisbaba és a kutyusok maradhatnak...

Üdvözlettel: Ujlaki Ágnes