A kakukktojás

Apósommal kezdettől jól megvoltam, és anyósommal is, ha nem is meleg, de normális viszony volt közöttünk. Álmomban sem gondoltam, hogy milyen hadjáratot indít ellenem a harmadik gyerek születésekor. A két nagyobbik fiam gyorsan egymást követően született meg húsz, illetve tizennyolc évvel ezelőtt. Gyakran előfordult, hogy ikreknek nézték őket, annyira hasonlítanak egymásra és az apjukra is. A három férfi egyformán szőke, fehér bőrű, kicsit szeplős, kék szemű, magas – és nagyon jóképű. A legkisebb fiam – aki tizenkét évvel követte a másodikat – egész másfajta. Sötétbarna hajú, sötét szemű, akárcsak én.

Az arcvonásaiban ugyan nem rám hasonlít, én édesapámat látom benne. A lényeg: anyósom a fejébe vette, hogy a kicsi fiam nem a fiától van, hanem kakukkfiókát hoztam a házba. Merthogy az ő családjában, az összes többi gyerekénél is, mindenki szőke, szeplős és kék szemű, s a vak is látja, hogy Misi kilóg a sorból.

Először nevettünk, legyintettünk, ő meg egyre jobban belelovalta magát. Nekem egyszer sem merte mondani, de a férjemnek ezzel rágta a fülét, és az utóbbi időkben már a két nagyfiamnak is elkezdett rá célozgatni. Mindeközben a kicsiről alig vett tudomást. Igaz, mindig ugyanolyan értékű ajándékot vett neki is karácsonyra, születésnapra, mint a többinek, de különben idegenként bánt vele. Mondtam a férjemnek, csináltassunk DNS-tesztet és rakjuk le elé, de a férjem tiltakozott: nem hajlandó sem engem, sem magát megalázni azzal, hogy belemegy ebbe a játékba. Az utóbbi évben már nem is mentem hozzájuk, és most, amikor az aranylakodalmukat ünnepelték, sem én, sem a kisfiam, sem a nagyfiaim nem mentünk el, az utóbbiak szolidaritásból. A férjem ugyan udvariasságból elment, de hamar haza is jött. S most miránk haragszik az egész rokonság.

Üdvözlettel: Márta

Kedves Márta!
Úgy vélem, arra kíváncsi, helyeslem-e a viselkedésüket. Igen, mert elsőként anyósa mondta fel a családi összetartást és békét, tettére nehéz mentséget találni. Még örülhet annak, hogy a fia, az ön férje nem haragudott meg rá végleg, bár talán még az is bekövetkezhet. Az önök kis családjában hál’ istennek nem okozott viszályt az anyós ármánykodása, mind a férje, mind a gyermekei kiálltak a „sötét hajúak” mellett. Ez mindenképpen dicsérendő, ennek kell örülnie, a felháborodott rokonság pedig ne érdekelje.

Üdvözlettel: Ujlaki Ágnes