Eltűnt Kislány!

Galgóczi Judit vagyok Bárándról. Sajnos február 28-án, reggelre eltűnt a képen látható négy hónapos Kislányunk. Fajtája: keverék. A képen is jól látható: lekonyuló fülű, sárga alapszínű, orra körül fekete, nyaka alatt fehér. Valószínű befogták a falu utcáin, azóta nem találjuk.

Család-otthonSzücs Gábor2011. 03. 11. péntek2011. 03. 11.
Eltűnt Kislány!

„ A megtaláló legyen szíves, azonnal hozza vissza! A családunknak Ő a szeme fénye! Csak Ő kell! Elérhetőségünk: 30/376-5166 Apukám vagy: 30/541-7795 Anyukám. A megtalálója se örülne, ha a legkedvesebb családtagja eltűnne, és soha nem kapná vissza! Szeretném minél hamarabb visszakapni, ezért szeretném, ha a március 11-i újságban benne lenne, színes képpel, hogy a színe jobban látszódjon, és szeretném, ha díjmentesen megjelenne a hirdetés. Sajnos nagyon rossz anyagi helyzetben élünk, és nem tudunk fizetni. Maradok Tisztelettel: Galgóczi Judit.”
Most mondják meg, lehet egy ilyen levélnek ellenállni?

„Nagy szeretettel írok a Kutyapostásnak egy kis, Somogy megyei faluból. Tizenöt éves vagyok, és rendszeresen olvasom a kutyás cikkeket (nagyapámtól kérem el az újságot). Az én kis történetemet szeretném megosztani az olvasókkal egy Bori nevű dalmata keverék kutyáról, akit három éve fogadtunk örökbe. Régebben is szerettünk volna valamilyen állatot, de a szüleink úgy látták jónak, hogy várjunk pár évet, míg nagyobbak leszünk, és felelősséget tudunk vállalni egy érző lényért.

Az első találkozás nagyon örömteli volt, mivel nem tudtam sem én, sem a kishúgom, hogy mire haza¬érünk, egy kutyalány vár bennünket. Farkcsóválva nézett ránk, és mi abban a pillanatban örökre a szívünkbe zártuk. Szeretetével elhalmozott bennünket, és sok élményt is adott. Például, amikor először fogott egeret, és nagy büszkén mutatta nekünk, vagy amikor, mint egy pásztorkutya, állt a kapuban, vigyázva, hogy a baromfik ki ne menjenek. Azt szeretem a legjobban, amikor jön utánam, mint egy hűséges társ, vagy amikor leül mellém, és ölembe teszi a kis buksiját. De sorolhatnám még, soha nem érnék a végére. Ő az, aki úgy és olyannak fogad el, amilyen vagyok. Többen is mondták már, milyen szép, olyankor büszkén mondom, az én kutyám. Remélem, még sokáig velünk marad, mert semmi sem fogja őt pótolni! Köszönöm, hogy elolvasta a levelemet, és megoszthattam önnel kis történetemet. Tisztelettel: Panden Barbara, Inke.”

Két kislány – vagy már ifjú hölgy? – és két kiskutya. Hogy Juditnak mennyire hiányozhat eltűnt barátja, az kiderül Barbi leveléből…

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket a Szabadföld Google News oldalán is!

Ezek is érdekelhetnek