Éretlen felnőttek

Hat éve vagyok együtt azzal a fiúval, akit életem eddigi legnagyobb szerelmének tartok, tartottam. E mondatban két szó is magyarázatra szorul. Fiúnak nevezek egy 37 éves embert, akit minden társadalmi elvárás szerint már férfinak kellene neveznem. A másik: lassan múlóban a szerelem, bár még mindig nagyon erős a kötelék, ami hozzá fűz.

Hét évvel vagyok nála fiatalabb, de néha úgy érzem, mintha az anyukája lennék. Kedves, aranyos, játékos, humoros, ráadásul nagyon jól néz ki, minden barátnőm irigyelt, amikor összejöttem vele. Másfél éve együtt is élünk, mellette sok nevetésből és rengeteg pakolásból áll az életem. Ugyanis olyan rendetlen, mint egy 15 éves kamasz. A pénz nem érdekli, szórja, ha van, nem izgatja, ha nincs. Mivel munkája jó részét otthonról végzi – informatikus –, ezért sokat vágyik emberek közé, minden este menne valahová. Ha mégis otthon maradunk, a közösségi hálón időz vagy a neten szörfözik. Legjobban az a szokása idegesít, hogy minden exbarátnőjével meleg baráti kapcsolatot ápol – igaz, csak a gépen keresztül. Tényleg nem vagyok féltékeny, de nem értem, erre mi szükség van.

Mostanában elkezdtünk arról beszélgetni, hogy ideje családot alapítani. Bár, ha őszinte akarok lenni, ezt a témát inkább én forszírozom, ő meg bólogat: „persze, jó lenne, ahogy akarod, kicsim”. De most elbizonytalanodtam. Ugyanis ha hat év alatt semmi „fejlődést” nem tapasztaltam az én Petimnél, van rá remény, hogy benő a feje lágya?

Üdvözlettel: Kinga

Kedves Kinga!
Röviden: nincs. Egyszerűen létezik egy típus, aki egész életében fiú marad. Ha szerencséje van, találkozik egy anyáskodó lánnyal, akivel akár egész életüket is leélhetik együtt, boldogan, kölcsönös megelégedéssel. Úgy látom, ön nem pluszgyereket, hanem társat szeretne inkább. Világosan látja és meg is fogalmazza, mi az, ami nem tetszik ebben a különben nagyon szeretetre méltó, kedves fiúban. Csak egy példa: az exektől való elszakadni nem tudás tipikusan az éretlen személyiségre jellemző. Mint ahogyan a szórakozás hajszolása is. Ha húszévesen ilyen egy fiú, az még változhat. De 37 évesen? Ám ha már ilyen jól felállította a diagnózist, alighanem a gyógymódot is tudja…

Nem ritka ez a probléma, már e hasábon is beszéltünk róla. Később érnek manapság a fiatalok, kitolódott az első gyerek vállalásának időpontja. Vagy pedig úgy alapítanak családot, hogy sokuknak fogalmuk sincs róla, mivel jár az. És az nem elég, ha legalább az egyik fél tisztában van vele…

Üdvözlettel: Ujlaki Ágnes