Mazda6 2,2 Sportkombi: nyugodt sprinter

Nehezemre esik elfogulatlanság nélkül nyilatkozni – gyakorló Mazda -tulajdonosként – egy Mazdáról, ezért az objektivitás jegyében kezdjük is mindjárt a hibáival. Merthogy hiába frissítették fel a 6-ost, azért maradt neki néhány.

Ilyen például a tesztautó szomorkás fekete belseje, amibe, egy csepp vidámság nem sok, annyit sem sikerült bepréselni, de ez orvosolható egy világos kárpittal. A műanyagok továbbra is keményebbek a kategóriában elvárhatónál, az információs ellátás meg hiányos. A műszerfal tetején lévő Sziget-hetijegy méretű kijelzőn kell mindent nyomon követnüni, s meghozni olyan létfontosságú döntéseket, mint hogy az időt vagy az átlagfogyasztást szeretnénk-e éppen tudni – a kettőt egyszerre ugyanis nem lehet. És még egy átgondolatlanság: az ajtók menet közben automatikusan nem záródnak, de ha lezárjuk őket, akkor a kilincs meghúzásával nem nyílnak ki, még a vezetőoldali sem. Ehelyett a központi zár gombjával kell babrálnunk, hogy kijussunk az autóból – s ez, mondjuk, ha beesnék a Dunába jégzajlás idején, nem biztos, hogy azonnal beugrana. Ja, és a tolatóradar nagyon idegesítően sípol.

Ezzel vége a negatívumoknak. Mert a 6-os valójában kitűnő autó, sok pozitívummal. Például nagyon tetszik a formája, tipikusan az a kocsi, ami kombiként az igazi. Masszív, erőt sugárzó a megjelenése, mégsem jön le belőle a Passat-os kivagyiság vagy a Citroën-es különcség. Igaz, hogy a frissítés után azon kevés példák közé tartozik, amelyeken egyszerűen nem veszem észre, hogy változott. Nem arra mentek, hogy látványosan öregítsék a „régit”, inkább csak leheletfinoman módosítottak apróságokat kívül és belül. Benn nincs túl ingergazdag környezet, itt minden inkább a vezetésről szól. A középkonzol, a kormány gombjai és a kormánytól balra található kis pult ugyan megszokást igényel, de bele lehet jönni. Ami kell, az van – ülésfűtés, tempomat, szépen szóló hifi –, de a konkurencia elképesztő technikai versengésébe a Mazda nem szállt be. Így nincsenek elektronikus flincflancok, amikkel a szomszédot ámulatba ejthetnénk.

A csomagtér a józan középutat képviseli, a dizájn nem ment a pakolhatóság rovására, de teherautót sem akartak faragni belőle. Az 520 liternek mindenre elégnek kell lennie, babakocsiból például kettő is befér. A Mazda saját Karakuri rendszerét már többen is ellopták, de hát hiába, na, ami jó, azt nem szégyen másolni. Legnagyobb előnye egyébként a csomagtérből egy mozdulattal ledönthető ülések.

A Mazda hagyományosan erős dízelben. A 6-oshoz kapható 2,2-es motort rögtön háromféle teljesítményszinttel rendelhetjük  s itt ki is fújt a gázolajos paletta. A 129, 163 és 180 lóerős változatok érdekessége, hogy mindhárom gyakorlatilag egyformán fogyaszt és az nagyobbik kettő között már az erőkülönbség is észrevehetetlen, így szerintünk a közepes a legjobb választás. Tankolás után 6,6 literes étvágyat mértünk sok autópályával és kevés várossal. Ennél reálisan a versenytárs, fogyasztásra kihegyezett modellekkel (Bluemotion és társai) sem tudunk takarékosabbak lenni.

És hát azért a nyomatékos, erős, morgós motor nagyon élvezetes tárgyat farag a méretes kombiból, még ha kicsivel kulturálatlanabb is német társainál. Erőteljes kigyorsításokra kitűnő, nincs idegesítő gázreakció-késés, azonnal ugrik, amikor kell, de jobban szereti a megfontolt, nyugodt vezetési stílust. Ehhez hangolták a futóművet is, ami szépen elnyeli az úthibákat, kényelmes, de nem sportos, hiába Sportkombi a neve.

A Mazda receptje szimpatikus: kevesebb bonyolult elektronika, kívánatos forma és elképesztően jó motor, élvezhető futóművel. Ésszerű, megfontolt döntés után köthetünk ki a 6-os kombinál. Most 700 ezer forint árelőnnyel kínálják, így 8,8 millió az ára – ez a kategória felső harmada: találunk ennyiért hasonlóan felszerelt új VW Passatot, Opel Insigniát, a Citroën C5 kombi pedig bő egymillióval olcsóbb. A Mazda6 meg olyan, mint Usain Bolt 40 évesen. Lenyugodott, kényelmes a hétköznapokban, de ha akar, még mindig pokolian gyors.

Bármelyik fotóra kattintva megnyílik a képgalériánk!