A kérdés az volt, hogy tud-e valami receptet a Kutyapostás arra, hogy hogyan is lehetne leszoktatni ezeket a jómadarakat a tyúkok abajgatásáról. Nos, a levélváltás, úgy látszik, felkeltette mások érdeklődését is, közöttük Konrád Éváét Miskolcról, mert a tojáslopkodással kapcsolatban megosztott velünk egy családi történetet.
„Anyukám mesélte, hogy nekik is volt egy ilyen kutyusuk. És az ő mamája, megelégelve a dolgot, a friss tojások közé főtt, még forró tojásokat csempészett a szalmára. Amikor a csínytevő bekapott egy ilyen tojást – anyukám szerint innentől kezdve nem volt gond. A fegyelmezés másik jó módszere, ha két ujjal finoman, de határozottan, nem okozva fájdalmat, de mégis kellemetlen érzést keltve, megbökjük a kutyus oldalát. A kutyamama is ezt teszi…”
Remélem, Pöttöm nem olvassa e sorokat, s a kísérlet így sikerrel jár majd… És egy másik ügy, amellyel már több éve birkózunk.
Az egyik állatvédő szervezet írja: „Magyarországon, főleg a keleti országrészben az európai átlagnál jóval gyakoribb a kutyamérgezés. Leggyakrabban az egyébként szélvédőmosó folyadékaként használt etilén-glikollal történik ez a gyalázat. Az elmúlt évek tapasztalatai arra intenek bennünket, hogy nyílt levél formájában, a média segítségével adjunk hangot kezdeményezésünknek, hogy a fagyállóval kapcsolatos, mind emberi, mind állati tragédiákat a jövőben nagyobb eséllyel kiküszöbölhessük. A legfőbb ok, hogy a fagyálló színe fehér, az íze pedig édeskés, amit az emberek bornak hisznek, de az édes innivaló vonzza az állatokat is. Az utóbbi hetek eseményei ismét állatok fagyállótól történő kiirtásáról adtak tanúbizonyságot.”
Miután erre a mérgezési okra kevesen gondolnak, vagyis nem készül kórbonctani szakvélemény, ezért valószínűsíthető, hogy jóval több szándékos mérgezés fordul elő, mint amiről hír érkezik. Holott a megoldás emberre, állatra nézve is pofonegyszerű: a fagyállót színezékkel kell összetéveszthetetlenné tenni, kémiai eljárással kell kellemetlenné szagosítani, ez mindenkit távol tart a folyadék elfogyasztásától.
Ami pedig a sorban második „kedvenc” mérget, a patkánymérget illeti, annak megvásárlását csak a vásárló adatainak feljegyzésével lehessen engedélyezni. Pontosan úgy, ahogy a veszélyes mezőgazdasági mérgek esetében ez történik. Ez a kis adminisztráció, a „nyomot hagyó” méregvásárlás talán elég lesz ahhoz, hogy eggyel csökkentse a kutyagyilkosok lehetőségeit.