Búcsú a kőlyukaktól

– Pályázat nélkül lehetetlen lett volna, hogy ez a tizenegy család kikerüljön a negyvenes években épült putrikból vagy a sziklába vájt kőlyukakból, amelyekben laktak – mondja Csikiné Puporka Andrea, a siroki Roma–Magyar Egyesület vezetője. Az ő nagyszülei is putriban éltek, az első házukat az édesapja a fémművekben lebontott gyárkémény téglájából építette.

A sirokiak először gyanakvással fogadták a telep felszámolásának hírét, s hogy a romákat szétköltöztetik a faluban, csökkentve elszigeteltségüket. Akadt panziós, aki attól tartott, egy cigány szomszéd elriasztja a vendégeket. Végül megnyugodtak a népek, az egymás mellett élők szóba elegyedtek egymással, eloszlottak a félelmek.

– Becsorgott a víz, penészes volt fal, a padláson meg kígyók fészkeltek – emlékszik vissza a putrilétre Rézműves Emília. Számára már az is hihetetlen, hogy havonta 4 ezer forintért kapott bérlakást egy százesztendős parasztházban. Az ingatlan, amit 2 millió forintért vett a program, 5 év múlva lehet az övé. A 23 éves, látásproblémával küzdő asszony azt se bánja, hogy most nem élhet a rokonai közelében, mint az Alvégen. Itt végre van vezetékes víz, nem kell vödörrel járnia a közkútra, hogy kimossa a két gyermeke: Dominik Krisztofer és Kira Klementina ruháit.

A nemrég zárult siroki pályázat az otthonteremtés mellett a foglalkoztatásra is gondolt. Kéttucat helybeli tanulta ki például a motorfűrész-kezelő vagy az erdőművelő szakmát. Csakhogy legtöbben, amint véget ért a támogatott 12 hónap, újra a munkanélküliséggel szembesültek. Nem néptelenedett el viszont a közösségi ház, ahová bejárhatnak a gyerekek, és mindig akad önkéntes, aki ügyel rájuk.

A Tarnai kőlyukak nevű program, mely mintegy 111 millió forintból rendezte a siroki romák helyzetét, fő pályázója a Szegényeket Támogató Alap Egri Alapítványa volt.

– A családok jövedelmi helyzetén igen nehezen tudunk javítani. A programjainkban részt vevőknek igyekszünk olyan képzéseket nyújtani, melyhez aztán foglalkoztatót is tudunk szerezni. Ez többnyire sikerült például a siroki és a szomolyai telep felszámolási programjában. A képzés jóvoltából növekedett az önbizalmuk, leküzdötték kisebbségi érzéseiket, megtanultak hinni önmagukban, és ezt átadják gyermekeiknek is. Munkánk azonban sokszor csak a „tűzoltásra” korlátozódhat, szociális munkát, esetkezelést végzünk az önkormányzati családgondozók helyett. Egyre gyakoribb, hogy a gyerekek azért nem járnak rendszeresen óvodába, iskolába, mert nincs pénz buszbérletre, a felnőttek több kilométert gyalogolnak, hogy olcsóbban tudjanak bevásárolni. Általánosak a közüzemidíj-hátralékokból felhalmozott hatalmas adósságok. Mióta egy családban csak egy fő jogosult a rendelkezésre állási támogatásra, a családok jelentős részének megcsappant az amúgy is szegényes költségvetése. Az új kormány intézkedései közül a közfoglalkoztatás, a segélyezés szigorítása tovább rontja a többségében munkanélküli családok helyzetét – sorolja Farkas Zsuzsanna szociológus. – Probléma továbbá, hogy bérpótló juttatást csak az kaphat, akinek van legalább 30 nap munkaviszonya. Az eddigi nyolcórás közfoglalkoztatás helyett csupán napi négy órára van lehetőség, ráadásul megjelent az a kikötés, hogy mindehhez rendben kell tartani a portát, a környezetet. Ám azt, hogy mi a rend, a helyi önkormányzatok döntik el. Ez a büntetés-jutalmazás a szegények megrendszabályozásának újabb botrányos eszköze.