Cifra kicselezte a háborút

Sorozatunkban ismert emberek albumait lapozzuk fel, régi fotográfiákat nézegetünk és hozzájuk kapcsolódó emlékeket idézünk. Ezúttal a 92 éves Bálint György, vagyis Bálint gazda mesélt nekünk.

Család-otthon2011. 04. 29. péntek2011. 04. 29.

Kép: Bálint György Halmajon 1940-ben. 2011.04.07. Scan: Bohanek Miklós

Cifra kicselezte a háborút
Bálint György Halmajon 1940-ben. 2011.04.07. Scan: Bohanek Miklós

Három a férfi
Ezen a képen nagyapám, apám és én sorakozunk fel. Gyöngyösön laktunk. Ahogyan a gazdálkodó famíliáknak, így nekünk is volt lakásunk a városban, kora tavasztól késő őszig a kilenc kilométerre lévő Halmajon éltünk egy tanyán. Később innen jártam be iskolába, néha a nagyszüleimnél aludtam. Ez a kétlaki élet tette érdekessé a fiatalságomat. A hajdani ferences rendi, akkoriban államosított főgimnáziumban barátok és civil tanárok is tanítottak. Természetrajz-oktatóm, Bauer Ede ismerte fel bennem a természet iránti érdeklődést, sokat foglalkozott velem.

Táltosok
Mindig lovakról ábrándoztam. Ötödik születésnapomra apámtól kaptam egy pónifogatot. Az apró szürkék piros kerekű, feketére festett kiskocsit húztak – nem volt nálam boldogabb gyerek a halmaji határban, irigyeltek is érte a pajtásaim. Ez persze kötelezettségekkel is járt, attól kezdve nekem kellett ellátni a lovakat, eleinte felnőtt segítséggel. És lám, tinédzserként is rajongtam a táltosokért, itt egy kép az akkori kedvencemmel. Már leérettségiztem, amikor apám egyre betegebb lett, muszáj volt besegítenem a gazdálkodásba. Így aztán a Kertészeti Akadémián könnyűszerrel vettem az akadályokat, mert addigra gazdag gyakorlati tapasztalattal rendelkeztem.

Egyébként a lovak végigkísérték az életemet, egy időben hivatásos sportlovas voltam. Nézze csak a szobám falán lógó festményt: egy Cifra nevű közönséges igáslovat ábrázol. Mind a négy lába kesely, a fején úgynevezett lámpás. 1938-ban, a Felvidék visszacsatolásakor „behívták” a katonasághoz, s ahogyan kellett, mindennel felszerelték, a gyülekezőhelyen beállították a sorba. De a ló feltűnően kitette a jobb elülső lábát, jelezvén, hogy valami baja van. A gyógykovács levette róla a patkót, ám a ló tovább sántított. Végül kiselejtezték. A kocsis elmesélte, ahogy hajtottak hazafelé, ötszáz méter után, mintha mi sem történt volna, teljesen normálisan baktatott tovább a jószág. Így úszta meg a II. világháborút! Ezt a történetet elmeséltem egy barátomnak, aki megfestette a legendás paripát.

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket a Szabadföld Google News oldalán is!

Ezek is érdekelhetnek