Renault Laguna Coupé: tessék csajozni!

A Mégane RS-t csak a szakavatottak értékelik, a francia gyártó kabriói sosem voltak izgalmasak, a többi modelljük meg úgy szürke, ahogy van. A kupé Laguna ezért is nagy lépés, végre van egy olyan Renault-modell, amit vásárlóként észérvekkel nehezen, érzelmi síkon azonban simán megindokolhatunk magunknak.

A formája megosztó: vagy nagyon tetszik, vagy nagyon nem, középút itt nem létezik. A hullámzó ívek és a tető lejtése pillanatok alatt feledteti, hogy az orra szinte egy az egyben a Lagunáé. A hátulja viszont egy az egyben Aston Martin – hiába, no, csakis szépet értelmes lekoppintani. Különlegesek a csík formájú lámpatestek, a domborodó csomagtér is mestermunka. Akinek nem tetszik, az is kénytelen elismerni, hogy az aprólékosan kidolgozott dizájnnal, sok egyedi megoldással a franciáknak összességében sikerült nagyon igényes megjelenést összehozniuk.

A hullámzás bent is folytatódik: érdekes összhatást ad a „hétköznapi” Laguna összeházasítása az izgalmas formákkal, a sportosan lapított kormánnyal és a fehér műanyag betétekkel (amelyek nem is olyan rondák, mint elsőre gondolnánk). Elöl persze van hely, de hátul sem rossz: a fejteret leszámítva, tisztességesen el lehet férni. Van 423 liternyi csomagtartó is, amelynek a szűk rakodónyílás az egyedüli baja – de egy szépséges kupénak az ember szempillantás alatt megbocsájtja az ilyesmit.

A Renault-é messze a legnagyszerűbb kulcsrendszer, ugyanis a forgalmiban tartott indítókártya elég mindenre. Megközelítjük az autót, hozzáérünk a kilincshez és kinyílik az ajtó – megállás után ajtó becsap, indulunk, s mikor 3 méternyit eltávolodtunk, a kocsi bezárja magát. Gyenge pontja nincs, ennél kényelmesebb mechanizmust nem tudok elképzelni.

A kétliteres turbós benzines (205 LE) és a kétliteres dízel egy árban vannak – mi az utóbbit próbáltuk, ami (akár tetszik, akár nem) életszerűbb, mint a benzines. Hiába alapjáraton roppant kellemetlen a dízelhang, s egy ilyen elegáns autóhoz méltatlanul vibráló kormánya. Mert menet közben már más a helyzet. A zavaró hang elmúlik, helyette pedig marad a bődületes, 360 Nm-es nyomaték és a 180 lóerő, melyek élvezetesen repítik az autót, ráadásul a fogyasztás sem szalad 8 liter fölé. A futómű pedig egészen zseniális: a Renault újragondolta a nyolcvanas évekbeli japán divatot, a négykerék-kormányzást. Az elektromos rendszer 60 km/óra alatt az elsőkkel ellentétes, afelett pedig egy irányba fordítja a hátsó kerekeket maximum 3,5 fokkal. Mit jelent ez a valóságban? Alacsony sebességnél váratlanul jó manőverezőképességet és érezhetően kisebb fordulókört, ami hálás dolog városban. Nagyobb tempónál pedig agyletépő kanyarsebességet és nagyon élvezetes kormányzást. A rugózás kicsit kemény: aki hátul ül, számoljon vele, hogy a fekvőrendőrök, nagyobb kátyúk neki bizony igazi fejfájást okozhatnak.

Vonzó jelenség a Laguna Coupé, sokan megfordulnak utána, a mostanában egyre divatosabb fehér színben pedig végképp feltűnő. High-tech megoldások ide, négykerék-kormányzás oda, kilenc millió forint sok egy autóért. Pedig a Monaco GP limitált szériában aztán tényleg minden extrát megtalálunk a navigációtól az elektromos üléseken át a xenon kanyarfényszórókig. Már csak az a kérdés: ki veszi meg? Nos, aki egy technikára és formára is különleges utazóautót szeretne, aztán meg nincs elájulva a német és japán autók mindenhatóságától, netán hajlandó mélyebben a zsebébe nyúlni. Hogy itthon hányan vannak, még megtippelni sem merem. De kell, hogy legyenek. Legalábbis, akik szeretik a nőket...

Bármelyik fotóra kattintva megnyílik a képgalériánk!