Szülés utáni depresszió

Lányom gyerekei már nagyok. Fiaméknál most született meg a második kisfiú. A nagyobbik fiúcska hároméves, a kicsi pedig négyhetes lesz. Menyem mindeddig nagyon jó anyja volt Tominak, példásan nevelte, sokat foglalkozott vele. De most teljesen elhanyagolja. És a kisbabát sem szereti úgy, ahogyan egy édesanyának kell! Nem tudjuk, mi ütött ebbe a rendes, kedves fiatalasszonyba, nyolc éve ismerjük, soha semmi probléma nem volt vele. Amikor a nagyot szülte, ragyogott a boldogságtól.

Most meg kedvetlenül ücsörög egész nap, a kicsit csak akkor veszi fel, ha szoptatja. Semmit nem csinál a lakásban, sokat sír és rengeteget alszik. A nagyobbik is a terhére van, néha agyonszeretgeti, máskor meg elküldi magától. A fiam nagyon sokat dolgozik, este ér haza, akkor ő foglalkozik a gyerekekkel, ő fürdeti őket, ő fekteti le mindkettőt. Egyelőre türelmes, de ki tudja, meddig? Most még a menyem édesanyja is sokat segít, én is megteszem, ami tőlem telik, de meddig lehet ezt csinálni? Nem tudom, igazából mi baja Zsuzsának. Ő még nem akarta a második gyereket, mivel beindult a pályája. Későbbre tervezte, de hát így sikerült. Lehet, hogy majd hamarabb vissza kell mennie dolgozni. S nagyon kislányt akart, talán ezért nem bírja elfogadni a pici Danit. Vagy boldogtalan a házasságában, és menne, de nem tud? Vagy netán beteg?

Üdvözlettel: Gizella

Kedves Gizella!
Bizony, ez betegség, neve is van: szülés utáni depresszió. Legtöbbször az első szülés után fordul elő, de megjelenhet többedik gyerek után is. Néha a fiatal anyuka úgy érzi, összeroppan a rajta lévő terhek miatt: gyerekek, háztartás, munka, esetleg karrierlehetőség, mint Zsuzsa esetében is. Úgy érzi, mindenki akar tőle valamit, s nem tud eleget tenni rengeteg feladatának.

Mindenki azt várja tőle, hogy repessen a boldogságtól, hiszen van két egészséges, szép gyermeke, jó férje – mi baja lehet? De a lélek nem mindig működik sémák szerint. Zsuzsának most nem nógatásra, türelmetlen sürgetésre van szüksége. Hanem jó szóra, sok szeretetre és gyengédségre. Ezt persze elsősorban a férje tudja megadni neki, de a nagymamák is megtehetik. Ha kell, mosogasson el helyette valaki, ha kell, ölelje át.

Megnyugtatásul mondom, az esetek 99 százalékában magától elmúlik ez az állapot, és lassan a régi önmaga lesz a fiatal édesanya. (Ha mégsem, akkor orvosi segítséget kell kérni.) És ha majd elmúlt, soha ne hánytorgassák fel neki.

Üdvözlettel: Ujlaki Ágnes