Ford Kuga 2,0 TDCi: Batmobil

Azért mondom, hogy terepjáró-féleség, mert az Explorer-hez, az Expedition-höz vagy az F-150-hez képest a Kuga csupán egy meccsbox, az európai viszonyokhoz mérten meg jól megtermett kompakt szabadidőjármű. Méretei ellenére nem mutatja magát ormótlannak, kifejezetten kecses és itt-ott a női szemnek is tetsző vonások szintúgy felfedezhetők rajta – persze a fekete-króm színkombináció nem maga a megtestesült nőiesség.

A nálunk járt Individual felszereltségű modell minden létező külső gyári tuningelemet megkapott, ennek megfelelően vonzotta is a tekintetet. A fekete fényezés mellett ezüst betétek, szép nagy felnik és kerékjárati szélesítések is emelik az autó fényét és árát. Szép és hivalkodó autó a Kuga csúcsverziója, divatterepjáró a javából.

Hibátlanul és nagyon jó anyagokból rakták össze a belsőt, csupán egyetlen dolgot sajnáltam: ránézésre úgy 2003 és 2005 között készülhetett maga a dizájn, ami tulajdonképpen az első C-Max-ból származik. Minden megtalálható és kézre esik, kivéve az indító gombot, amit a középkonzol tetejére száműztek, de ezen csak a legelső találkozáskor csodálkozik az ember. A fekete-fehér/ezüst kombináció benn is folytatódik, de itt kicsit már vásári a hangulata, a Batman-mintás ülések és a fürdőkád-színű betétek nekem már nem szimpatikusak. Aki a telep ura kíván lenni vegyen használt X5-öt, nem? Ez a stílus a Kuga teljes lényétől távol áll, bizonyára ezért sem áll neki olyan jól.

Nem őrülten nagy a hely, de tisztességes. Elöl persze elférni, de hátul már kicsit kevesebb a lábhely, mint a konkurenseknél, s a csomagtartó 410 literes mérete sem fog bekerülni a Guiness-rekordok könyvébe. Egyszerűen nem lehet rosszat írni a Fordok futóműveiről, most még ki is kell emelnünk: a Kugáé mestermű. Olyan tankszerűen indul meg az autó és akkora magabiztossággal veszi be a kanyarokat, hogy néha már gyanús volt, gyári-e a cucc. A motor a beröffentés után vészjósló dízeles zúgást nyom, nem sikerült teljesen elrejteni, nekem mégis tetszett, mert így mindig hallom, hogy mennyi erőt is uralok. Egész pontosan 163 lóerőt tud a kétliteres dízel, egyszerűen csak kellemesen sok. Ha odalépsz neki, meglódul és meg sem áll olyan 140-150-ig. A morgás pedig ilyenkor is megmarad, minden más zajt kitűnően szűr a szigetelés. Amúgy 8,5 literből eljártunk a Kugával, ami nem rossz eredmény, tekintve, hogy szinte csak városban használtuk és nem nagyon kíméltük.

Hirtelen gázadásnál nem reagál kellőképpen gyorsan a váltó, pedig a Powershift is duplakuplungos, mint a DSG, de valahogy mégis lemarad sebességben. De normális használatban azért rendes társ, mivel észre sem venni hogy ott van és dolgozik – ha pedig szeretnénk, kézzel is kapcsolható.

Mindez szép és jó, de mit kérnek érte? Nos, az Individual felszereltségnek és minden földi jónak ára van. S az utóbbi időben a Ford már nem olcsó, így a Kuga sem az: 9,5 millióról indul a kétliteres dízel az automata váltóval, s mire minden belekerül, majdnem 11 környékén járunk. Ez pedig már a német triumvirátus (Mercedes, BMW, Audi) felségterülete, innen bizony már nincs messze például egy X3-as.

Önjelölt Batman-eknek, tehetős vállalkozó-feleségeknek és villantani kívánó Ford-őrülteknek kötelező darab. Már csak az fáj hogy a kicsivel nagyobb Ford Escape Amerikában 4 millió forint alatt indul. Igazságtalan, de hát mit tegyünk?

Bármelyik fotóra kattintva megnyílik a képgalériánk!