Hol a gyerek helye?

Orsi most 13 éves, okos és nagyszerű gyerek, de nem tagadom, nem könnyűek a kamaszévek. Az anyjával rengeteget vitatkoznak, velem sokkal jobban kijön. Ezt a maga nyers, kamasz módján ki is nyilvánítja. Naponta az anyja szemébe vágja, hogy velem akar maradni, meg fogja kérni a bíróságot, hogy nekem ítéljék.

Én boldogan vállalnám, úgy érzem, egyedül is képes lennék felnevelni. A feleségem viszont presztízskérdést csinál ebből, és nem enged. Pedig van egy új férfi az életében – tulajdonképpen ezért is adta be a válópert –, és nyilván neki is könnyebb lenne az élete, ha Orsi velem lakna. A lányom utálja azt a férfit, hallani sem akar róla. Az anyja gyakorlatilag a barátjához költözött, bár hivatalosan még otthon lakik. Elismerem, hogy nem rossz anya, szereti a gyereket, s bármilyen furcsa is, de rokonszenvesnek tartom a barátját, végső soron nem lenne náluk rossz helyen a kislányom. Bár, ahogy ismerem, csinálná a cirkuszokat. A feleségem fél az emberek véleményétől, hiszen a közvélemény elítéli az olyan anyát, aki „átengedi” a gyereket az apának. Hogyan tudnám meggyőzni arról, hogy mégis engedjen?

Üdvözlettel: Sándor

Kedves Sándor!
Ami a gyermek-elhelyezési problémát illeti, nem látom reménytelennek. Mivel a felesége elment egy új kapcsolat miatt, ön maradt a család és a gyerek eredeti otthonában, azonkívül a kislány is így szeretné – nagy az esélye a kedvező bírósági ítéletnek. (Bár ezt persze nem tudhatom, hiszen csak az ön álláspontját ismerem.) Az lenne a legjobb a jövő szempontjából is, ha sikerülne békésen megegyezniük. Látható, hogy ön egyáltalán nem haragszik nejére, sőt szinte megkönnyebbüléssel vette tudomásul a távozását. Ismeri az új férjjelöltet is – talán ezzel lehetne kezdeni valamit. Mi lenne, ha hármasban leülnének és egy pohár bor mellett megvitatnák a lehetőségeket? Próbálja a férfit a maga oldalára állítani, hiszen nem valószínű, hogy minden vágya egy tüskés, szemtelen kamaszlány az otthonában…

Ne várják meg az ítéletet, így mindjárt barátságosabb a kiindulás. És ígérje meg az anyának, hogy akkor találkozhat a lánnyal, amikor csak akar. A lényeg az, hogy ne érezze magát sem megalázva, sem elítélve. Közben pedig magyarázza el Orsinak, hogy tegye le a fegyvert, próbáljon meg kicsit ő is alkalmazkodni a kialakult helyzethez. Kérem, tájékoztasson majd róla, hogyan sikerült mindez.

Üdvözlettel: Ujlaki Ágnes