Miért mindig a rosszfiúk?
Kedves Ágnes! Gyerekkori barátnőmön szeretnék valahogyan segíteni, bár igazából nemigen hagyja… Brigi harminckét éves és soha nem volt még normális kapcsolata. Nem feltűnő szépség, de csinos, ápolt nő, és értelmes, kedves, szerintem kifejezetten értékes ember. S nem értem, miért, de csalhatatlanul beválasztja a legrémesebb fickókat.
Volt köztük alkoholista, aztán félig-meddig bűnöző, akadt, aki verte, másik meg szóban alázta nap mint nap. Pedig akadna rendes ember is, aki érdeklődne iránta, de neki mindig a rosszfiú kell. Pedig szörnyű gyerekkora volt, pontosan tudja, milyen együtt élni alkoholista, durva férfival. Örülnie kellene, hogy már nem az apja fennhatósága alatt áll, aki nagyon rosszul bánt vele. Gyakran megverte, csakúgy, mint az anyját, s ezen túl is mindig csepülte, gúnyolta…
És mégis hasonló karaktereket választ. Most például olyan barátja van, aki elszedi a pénzét, nem akar dolgozni. De legalább nem iszik, motyogja a barátnőm, már ez is valami. Mit lehet tenni egy ilyen szerencsétlen, önsorsrontó nővel, hogyan lehetne kiszakítani ebből az ördögi körből?
Üdvözlettel: Márta
Kedves Márta!
Nem idézek többet hosszú leveléből, melyben még számos példát sorol fel Brigi „hülyeségével” kapcsolatban. Pedig barátnője nem hülye, csak éppen nem tud kiszakadni az ördögi körből, ahogyan ön is írja. Mindenki ismer ilyen női sorsokat. Alkoholista, durva apa és aztán ugyanilyen férj. Senki nem érti, miért? Pedig van rá magyarázat. Az ilyen sorban felnőtt lányok gyakran úgy érzik, legtöbbször persze tudat alatt, hogy nem érdemelnek jobbat.
Ez a nő sorsa, ezt legalább ismerik, ennek a játékszabályai között eligazodnak. Akaratlanul is átveszik anyjuk viselkedési mintáit, már eleve behódolnak a rosszfiúnak, megalázkodó magatartásuk azt sugallja: tégy velem, amit akarsz. Ez pedig a rossz emberből is a legrosszabbat hozza ki. Persze nem mentem fel ezeket a férfiakat, csak hangsúlyozom, hogy a dolgok nem véletlenül történnek.
Briginek nincs még gyereke, de már bármikor lehetne egyik ilyen kapcsolatából. Körülbelül az utolsó pillanatok ezek, amikor még megmenekülhet. De ehhez nagyon határozottan ki kellene lépnie mostani kapcsolatából. Utána pedig szakemberhez kellene fordulnia, aki egy pszichoterápiás folyamat során megértetné vele, hogyan léphet túl az áldozat szerepkörén.
Az már más kérdés, hogy hajlandó-e erre a két fontos lépésre. Jelenleg nem úgy fest a dolog. Bár tévednék, de úgy látom, egy barátnő (legyen akármilyen hűséges és okos is) súlya kevés ehhez. Ha Brigi most szereti a párját, nem fog lépni. Talán a következő elhagyás pillanatára kellene lecsapni…
Üdvözlettel: Ujlaki Ágnes
