Pomponos törpék dróttal

– Nemcsak szakmai ismeretekben gazdagít, de nevel is minket a növények szeretete – mondja Olléné Nagy Mária, az egyesület alapító tagja. – A bonsai tartja össze az immár több évtizedes közösségünket, ami még a nyolcvanas években kezdett szerveződni. Abban az időben jutottak ki az első magyar mérnökök Japánba, ők hozták be és népszerűsítették ezeket a törpe növénycsodákat.

Az egyesület tagjai saját kedvtelésükre nevelik növénykülönlegességeiket, törpe fáikat nem adják el, legföljebb elajándékozzák. Vannak, akik házuk kertjében, mások lakótelepi lakásuk erkélyén dédelgetik kedvenceiket. Összetartozásukat a közös tapasztalatcserék, kirándulások, bográcsolások élménye erősíti.

És hogyan nevelhető ki egy-egy ilyen minicsoda? A siker a növényválasztással kezdődik, hiszen nem mindegy, milyen fa vagy bokor formálására szán évtizedeket a kertész. Leggyakrabban a juhar, a kőris, a hárs, a gyertyán, a fekete- és az erdei fenyő szolgál alapul, a cserjék közül pedig a galagonya, a lonc és a boróka. Persze a szakértői szem már a kis facsemeték között is az átlagtól eltérő, érdekes formát keresi, hiszen a bonsai lényege a különlegességében rejlik. A kiválasztás után egy drasztikus beavatkozás következik, méghozzá a főgyökér elmetszése. Nagy Mária tiltakozik a vád ellen, miszerint ezzel megnyomorítanák a fákat, sőt az egész nevelés a megnyomorítás jegyében zajlana. Szerinte az igaz, hogy a főgyökér az elején sérül, viszont a felszívódás szempontjából fontos hajszálgyökerek sértetlenek maradnak. Tény azonban, hogy a főgyökér elmetszésével erősen visszaesik a fácska fejlődése, növekedése. Így, visszavágott gyökérrel kerül a tálba (ahol a gyökerénél fogva meg kell drótozni, különben eldőlne), ami szintén fontos tudnivaló a termesztőknek, a kertészeknek.

Ezt követően a nevelés aprólékos munkái következnek. Két-három év alatt a gyökerek teljesen kitöltik az edényt, így azokat vissza kell vágni, és földcsere után visszaültetni. Közben a fácskát is rendszeresen metszeni kell, hogy ne hozzon újabb hajtásokat, s hogy így a levélzete dúsabb legyen. A fenyőféléket és a borókákat kézzel csípik vissza (mert így a sebzett felületek nem barnulnak meg), a lombhullató fákat ollóval metszik. A drótozás a formálás fő eleme: a még zsenge törzset és ágakat drót mellett alakítják a különböző stílusoknak megfelelően.

Alapelv, hogy a növényt egy szabálytalan háromszög formában nevelik, az ágakon arányosan elosztva kis lombcsomókat (pomponokat) képeznek ki. Nagy Mária szerint a japánok szigorúan csak páratlan számú pomponokat alakítanak ki az ágakon, mert a páros náluk szerencsétlen szám. Némely fáknál, mint például a ginkgónál az ágakat dróttal lehajlítják, hogy öregebbnek hasson. Télen kinn a kertben a földbe ásva teleltetik a növényt, így a gyökere nem fagy el. A panelházak erkélyén pedig forgáccsal, fahánccsal kibélelt dobozban vészelik át a telet.

Az egyesület tagjai több harminc-negyven éves kis fácskákat tudhatnak magukénak, amelyek többsége nem éri el a félméteres magasságot. Közöttük az egyik koros fenyő különösen is nagy becsben áll: földíszítve minden karácsonykor az egyesület karácsonyfájává lép elő.