Tojásevő kutyák?

Az alábbi történetet nem levélben, hanem telefonon mondta el egy kissé reszketeg hangú öregúr, aki arra kért, hogy mivel a szomszédjáról van szó, személye hadd maradjon titokban. Azt mesélte el, hogy a kerítése túloldalán élő család mindig is láncon tartotta, tartja a kutyáját, ez a mostani azonban úgy látszik, nehezen viseli ezt a bánásmódot, mert egész nap ugat.

Család-otthonSzücs Gábor2011. 05. 13. péntek2011. 05. 13.
Tojásevő kutyák?

De nem is az ugatás zavarja a telefonálót, hanem a szomszédék embertelensége, pontosabban kutyátlansága: hogy ilyen életre kényszerítik azt a szerencsétlen kiskutyát. Ugyan van törvény már erre – nem szabad állandóan és négy méternél rövidebb láncon tartani egy kutyát –, de tudjuk jól, a törvény annyit ér, amennyit betartanak belőle. Ez meg nem is pontos, hiszen a négy métert még csak meghatározza, de hogy mennyi óra vagy nap lehet az „állandó láncon tartás”, arról nincs benne szó…

Ilyenkor azt szoktam javasolni, hogy lehetőleg őrizzék meg a jószomszédi viszonyt, de azért próbáljanak segíteni a szerencsétlen sorsú kutyán is. Erre a legjobb mód, ha az egyre szaporodó állatmenhelyek, állatvédő egyesületek valamelyikéhez fordulunk, akik általában megoldják az ilyen helyzeteket. Az öregúr falujához közeli két nagyobb településen, Karcagon és Püspökladányban is találni ilyen szervezeteket.

Tán emlékeznek még a rovat barátai arra a kedves levélre, amelyben Pöttöm, Plútó és Dínó gazdái arról panaszkodtak, hogy Pöttöm nem veti meg a tyúkudvari tojást, Dínó meg kergeti a szárnyasokat. Valami receptet vártak a Kutyapostástól arra, hogyan is lehetne leszoktatni ezeket a jómadarakat a csirkefogásról. A levélváltásba akkor bekapcsolódott Konrád Éva Miskolcról, aki elmesélte, hogy az anyukája úgy szoktatta le a tojásevésről a kutyáját, hogy a friss tojások közé főtt, még forró tojásokat csempészett a szalmára. Amikor a csínytevő egyszer bekapott egy ilyet – attól kezdve nem volt többé gond a tojásevéssel…

Hogy semmi sem új a nap alatt, jelzi, hogy az 1981-es Szabad Földben is találtam levelet a tyúkkergető-tojásevő négylábúakról. Mi több – emlékeztetett az akkori Kutyapostás, Bíró András –, már Petőfi is írt erről az Anyám tyúkjában: „Ezután is jó légy Morzsa, / Kedvet ne kapj a tyúkhúsra…” Bíró kollégám a szigorú és következetes tiltást javasolta, a szigorú hangot, az esetleges meglegyintést – hiszen a kutyamama is így teszi helyre fékezhetetlen csemetéit. Az eljárás, persze, a fiatal kutyáknál jóval gyorsabban hoz eredményt, mint egy tyúkűzésben profinak számító öreg legénynél… Ami pedig a tojásevést illeti, Bíró kolléga ezt a mészhiánnyal magyarázza – van is benne igazság –, ma már erre remek készítmények kaphatók, de az is jó, ha finomra törjük egy tojás héját, s azt keverjük kedvencünk ételébe.

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket a Szabadföld Google News oldalán is!

Ezek is érdekelhetnek