Egy esküvő, tíz szülő

Ugyanis a vőlegény szülei elváltak, majd mindketten újraházasodtak. A menyasszony édesanyját is korán elhagyta a férje, akinek később új családja lett. Amikor az anyuka újra férjhez ment, lett egy mostohaapa, aki felnevelte a lányt. De néhány éve ez a házasság is felbomlott, s most az anyuka új élettárssal az oldalán feszített.

A helyzetet tovább bonyolította, hogy a menyasszonyt nem az édesapja, hanem a mostohaapja kísérte be a karján a ceremóniára. Amikor ezt később többen is észrevételezték, a leányzó azt mondta: ez a férfi nevelte őt kétéves korától a felnőtté válásig, őt tekinti igazi apjának.

No, és persze mindenféle igazi meg mostoha- és féltestvérek nyüzsögtek minden ágról, ezt már követni se tudtam. Nagymamából négy volt… És ami a legfurcsább: mindenki jól megvolt mindenkivel, sőt vidáman elbeszélgettek.

Közel hetven évem alatt sok mindent megéltem, de ilyet még nem tapasztaltam. Nem is igen hiszem, hogy lehet így normálisan élni. Van ezek után értelme a család fogalmának?

Üdvözlettel: János

Kedves János!

Akaratlanul is mosolyogtam füstölgésén, mert eszembe jutottak Weöres Sándor tréfás verssorai: „Hun házasodunk, hun elválunk, különbféle jerekekkel kísérletezünk.” Tudja, hogy nem is oly ritkaság az ilyesmi, sőt már hallottam olyan esküvőről is, ahová az elvált apuka a fiújával érkezett, mert az évek során megváltozott az érdeklődési köre.

Szerintem a fentiek – öt szülőpár – még beletartoznak a normalitás körébe. Más kérdés, hogy az ifjú párnak jó volt-e így gyerekkorában. Minden bizonnyal az lett volna a legjobb, ha a szüleik egész életükben együtt maradnak és szeretik egymást, míg meg nem halnak. De hát nem úgy történt. Ha meg már így esett, ahogy, akkor kifejezetten pozitívum, hogy jóban vannak egymással, vagy legalábbis képesek a kulturált találkozásra.

Van arra is példa, hogy a fiatalok esküvőjét éppen az keseríti meg, hogy alig merik meghívni az elvált szülőket, főként nem az új párjaikat. Mert akad olyan anya, aki kijelenti, hogy akkor pedig ő nem vesz részt az esküvőn, ha az a nőszemély is ott lesz… És így tovább. Meg lehet ám alaposan keseríteni a fiatalok legszebb napját. Pedig ennek a napnak csak róluk kell szólnia!

Úgyhogy szerintem az ön ismerősei egész jól megoldották ezt a nem könnyű problémát.

Üdvözlettel: Ujlaki Ágnes