Gyakoroltatják a halálfélelmet

Töreki Laci bácsi, raliiskolai mesterem valahogy így kezdte a defenzív vezetés tartárgy rejtelmeibe való bevezetésünket: „Fiacskáim, ti itt most versenyzőknek készültök. Nyomjátok majd a gázt, hogy a zoknitok is kilóg a hűtőrácson. Az edzés és a verseny végén meg visszaültök apátok rozoga utcai járgányába. Akkor jön a java. Mert gyorsan a bolond is tud menni, de lassan csak az igazán nyerő típus. A valódi kunszt, hogy mindig uralkodj magadon, ne akarj másokat legyőzni, kioktatni a volán mögül. Bőven elég, ha épségben hazaérsz, s útközben senkivel sem gyakoroltatod a halálfélelmet.”

Ezek a szavak negyven éve hangzottak el, s a pelyhes állú, alig vagy még nem is 18 éves (korengedményes jogosítvánnyal büszkélkedő) srácok értették meg nem is az intelmeket. Mindez akkor ötlött fel bennem, midőn a közelmúltban Orosházáról konvojban hazafelé tartván előttem bontakozott ki ádáz tusa a mindenáron előzni akaró és az ezt nem igazán díjazó autós között. Az előzgető nyilvánvalóan rettentően siethetett: jól megfigyeltem, a hátam mögött vagy hat kocsin is hajmeresztő manőverekkel jutott túl, miközben a szembejövők ökölrázással jócskán kiegészítve villogtak-dudáltak rá.

Aztán én kerültem sorra. Kellő helyet hagytam, hogy beférjen elém, s amikor kivágott mögülem, lehúzódtam, s mire majdnem elém ért, óvatosan lassítottam is, hogy mihamarabb besorolhasson. Másként gondolta a következő: nem hagyta magát. Rátapadt az előtte igyekvő teherautóra, s mivel így ketten már túl hosszúak voltak, az előzgető nem boldogult. Cicáztak, dudáltak, ki-be bújogatva kergetőztek. Végül a sietős (vagy csupán kerge) kocsi életveszélyes gyorsításba fogott, s a szemközti autót majdnem az árokba szorítva csak túljutott a „kettős akadályon”. S amíg láthattam, hasonlóképpen folytatta tovább.

Útitársaimmal kielemeztük a jelenetet. A szabály, mely az előzésbe fogott autót támogatja (a megelőzendő járműnek segítenie kell a visszasorolásban), ésszerű, csak éppen az ilyesfajta manővereknél akad, akiben felágaskodik az indulat, hiszen úgy néz ki, mintha a megvadultakat úgyszintén istápolná a regula. No, erre (volt) való a defenzív vezetés szelleme: óvd magad és akit csak bírsz, hiszen mások agresszivitása és szabályszegése többeket is a legnagyobb bajba sodorhat, ha nem vagy résen. Az efféle sietőseket, megzabolázhatatlanokat nem neked kell robogás közben észre térítened.

De ez utóbbi feladatról essék szó legközelebb.